Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem alapításának előzményei

zetes, RADULPHUS DE CASTELLO 1367. évi magyarországi küldöttségéről is tanúskodik. Ez a Radulphus, aki Pietro Calesióval ellentétben az ágostonos remeték, nem pedig az ágostonos kanonokok rendjének tagja, egy évvel korábban már járt hazánkban NOELETI VILMOS (Guillaume de Noelet) bayeuxi kanonok, a majdani bíboros társaságában (FRANKÓI 1901. 250.). Akkori útja, ismereteink szerint, V. (PALEOLOGUS) JÁNOS bizánci császár magyarországi tárgyalásaival, az egyházi unió, illetve a török elleni összefogás ügyével volt kapcsolatos, és valószínűleg Konstantinápolyba is elvezetett. Újabb, 1367. évi követ járásáról eddig nem volt tudomásunk. Lehetséges persze, hogy az említett Pietro Calesio első küldöttségének tagjaként érkezett Magyarországra, melynek idejét csak hozzávetőlegesen ismerjük. (1367 nyarán, a pápa Viterbóba érkezését követően indulhatott útjára ez a küldöttség.) Egy viszont bizonyos: a vatikáni levéltárban fennmaradt „útielszámolásból" kiderül, hogy RADULPUS DE CASTELLO - egy kollégája (aki lehetett PIETRO CALESIO is), három famulus és négy ló társaságában-1367. július 4-én indult el Magyarországra, ahonnan 55 nap elteltével, augusztus 28-án érkezett vissza Viterbóba. Az út céljáról közelebbit nem tudunk meg a kivonatos szövegből, csupán annyit, hogy a küldötteknek a pápa és a római egyház bizonyos ügyeiben („super certis negotiis dnum nostrum papám et Románam ecclesiam tangentibus" ) kellett eljárniuk.

9 Mármost nem lehet nem felfigyelni arra, hogy Rudolf ék küldöttsége augusztus 28-án megérkezik Viterbóba Magyarországról, és néhány nap múlva, szeptember l-jén V. Orbán megerősíti a pécsi stúdium generale alapítását. A krakkói és bécsi analógiák ismeretében (Vö. VETULANI 1967; passim) talán nem alaptalan az a feltételezés, hogy RADOLPHUS DE CASTELLO lehetett az a „kúriai személy", akinek a helyszínen kellett megszemlélnie, alkalmasak-e a körülmények az egyetemalapításra. Talán az első, 1366. évi ittjártakor történt „szemléjének" volt az eredménye az első pápai „legyen", a további formális eljárásnak utat nyitó elvi hozzájárulás, míg 1367 nyarán a még nyitott kérdések, a garanciális és egyéb problémák elrendezése lehetett a feladata. E feltevésünket erősíti tanultsága, a stúdiumokkal többszörösen összekapcsolódó életpályája, s nem utolsó sorban ágostonrendisége. RADOLPHUS DE CASTELLO, aki nevében az umbriai Città di Castello (az ókori Tiphernum) nevét viseli

10

, rendjének a maga korában egyik legképzettebb teológusa, a teológia mestere. Munkásságát, mivel jelentősebb irodalmi műve nem maradt ránk, csak mostanában kezdi felfedezni az egyetemes rendtörténetírás (vö. ZUMKELLER 1984. 185:794). A régebbi biográfusok (HERRERA, ELSSIUS, LANTERI) jóformán csak azt tudják róla, hogy 1366-ban a pápa JOHANNES PALAEOLOGUS bizánci császárhoz küldte, s hogy 1370-től 1375-ben bekövetkezett haláláig Sennigallia püspöke volt. Utalnak továbbá egyetemi fokozatára, illetve hivatására (S. Theologiae Magister). Azóta tudottá vált az is, hogy a rendjének - a bolognai egyetemhez