Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

római jog doktora tért vissza Pozsegára (VERESS 1941. 2-15.). A hiteleshelyi tevékenység kulturális hátterével kapcsolatban azonban figyelemre méltó, hogy a terepen készített, írásos jegyzeteket megkövetelő, külső hiteleshelyi munkákat (határjárás, iktatások) nagyszámban a méltóságviselők látták el Pozsegán, tehát azok a kanonokok, akiknek jövedelme amúgy is magasabb volt, s kevésbé szorult kiegészítésre. Az egyszerű kanonokok inkább csak az 1340-es évektől szerepelnek rendszeresebben kiküldöttként. Jogos a gyanú, hogy csak ettől az időtől rendelkeztek biztos írástudással. Amennyiben ez igaz, akkor a székeskáptalanban és a távoli Pozsegán élő kanonokok műveltsége között jelentős lehetett a különbség. A káptalannak a jogi írásbeliségben járatosabb tagjai közül öten a káptalanon kívül is kaptak feladatot. Sebestyén kántor 1268-ban Lőrinc nádor protonotáriusa (H. VIII. 116.), Orbász prépost, majd Lőrinc prépost az 1280-as években Kun Erzsébet anyakirályné kancelláriáját irányította (FEJERPATAKY 1885. 123-4.), Theophil lector pedig a 14. század elején Mihály zágrábi püspök protonotáriusaként adott ki oklevelet (SM. VII. 370-1.). Végezetül az 1340-es években András prépost alkancellárként vezette az ország életében nagy szerepet játszó Erzsébet anyakirályné kancelláriáját. Az egyházmegyében a pécsin kívül még egy székeskáptalan működött, a boszniai. A boszniai püspökséget 1233-ban a Száván túl élő eretnekek megtérítésére, eredendően mint missziósegyházat hozták létre. Elöljárói a 13-14. század fordulóján áttették székhelyüket a Valkó megyei Diakóvárra, és térítőfeladataikkal többé nem törődtek (HODINKA 1898. 9-10.). A székeskáptalan az új helyen, az átköltözés után megkezdte hiteleshelyi tevékenységét. Forgalmáról az első időszakban keveset tudunk, mivel története nincs feldolgozva. 1293-ban azonban már a káptalan nótáriusáról hallunk, aki Szentemágocs nembeli Tamás boszniai püspököt képviseli a pécsi káptalan előtt (AUO. V. 84—6.). A boszniai káptalan oklevéladásának igazán nagy jelentősége csak a 15. században lesz. Az 1498-as törvény már az öt országos jogkörű hiteleshely egyikeként említi. A pécsi egyházmegyében lévő kolostorok közül a pécsváradi konvent kezdte meg először a hiteleshelyi tevékenységet. A nagyhírű bencés apátságot Szent István alapította, templomának felszentelése 1038-ban történt. A kolostor, mint királyi egyház, mentes volt a pécsi püspök joghatósága alól, s közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozott. Az apátság befolyását mutatja, hogy vezetője a 13. század első felében számos esetben közvetlenül a Szentszéktől kapott megbízást. 1225-ben pedig apátjának kellett megszervezni a madocsai monostorba a magyar bencés egyházak rendi káptalanját. Az apátság 13. század közepi tekintélyét jelzi, hogy a legnagyobb magyar bencés kolostornak, a pannonhalminak szerzetesei 1252-ben Favus pécsváradi apátot választották meg elöljárójuknak (GÁLLOS 1975. 5-12.). A váradi egyház gazdagsága a püspökségekével vetekedett.