Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

formájában van jelen az udvari oklevéladás mellett. A századforduló előtt azonban egyre gyakrabban állítanak ki királyi megerősítés, tehát királyi pecsét nélkül is oklevelet. A folyamat a magyar írásbeliség, jogélet új intézményének, a hiteleshelyeknek létrejöttéhez kapcsolódik. Az őket felkereső felek, vagy egy hatóság megbízása alapján saját közhitelű pecsétje alatt oklevelet kiállító testületeknek, a hiteleshelyeknek a létrejöttével közel másfél évszázada foglalkozik a kutatás. A sajátosan magyar, Nyugat-Európában ismeretlen oklevéladó szervezet kialakulását a hazai írásbeliség fejlődéséből, az egyházaknak az utólag királyi pecséttel megerősített, de lényegében magánoklevelek kiállításában játszott szerepéből, a káptalanoknak a bíráskodásban, az istenítéletekben való részvételéből, az autentikus (közhitelű) pecsét fogalmának kiszélesedéséből, általában pedig abból a bizalomból, amely az egyház tekintélyéből ered, továbbá az oktatás terén játszott szerepéből vezetik le. A kialakulás folyamatát erősítette a perbehívás, a szóbeli bizonyítás addigi formájának, a pristaldia intézményének egyre nyilvánvalóbb elégtelensége (ECKHART 1914. 15-24.). A hiteleshelyek organikus kialakulását hangoztató vélemények mellett azonban megfogalmazódtak olyan nézetek is, amely szerint bizánci minták átvétele, adaptálása nyomán mintegy uralkodói rendeletre jött volna létre a magyar írásbeliség új intézménye (MEZEY 1974. 332.). A 12-13. század fordulójától a változások a pécsi egyházmegyében is jelentkeznek. A püspökség területén a 14. század közepéig létrejött káptalanok, monasztikus egyházak és lovagrendi kolostorok közül a közhitelű oklevéladás az egyházmegye központjában indult meg. A pécsi káptalan elsőségét a püspöki székhelyen túl az is magyarázza, hogy már a korai időtől kezdve az írásbeliség és az oktatás jelentős központja volt. Ali. század elején Bonipert püspök kérésére Chartres-ből Pécsre kerül a középkori latinság klasszikus auctorokra épülő nyelvtankönyvének, a Priscianus-féle Grammatikának egy példánya. A 11. század második felében pedig Mór pécsi püspök a szerzője az első magyarországi legendának, Szent Zoerard-András és Szent Benedek életrajzának. A következő évszázad elején már a gyakorlati írásbeliség jelenlétére is van bizonyítékunk. Kálmán király Simon pécsi püspökkel íratja át és egészíti ki a Veszprém völgyi apácák görög nyelvű alapítólevelét. A 12. század végére megszaporodnak az adatok Pécs írásbeliségére, különösen a III. Béla kancelláriájának éléről 1186-ban Pécsre került Kalán püspöksége idején. A 13. század első évtizedében pedig intenzív kapcsolat mutatható ki különböző egyházjogi kérdések, viták kapcsán Pécs és a római Szentszék között. Természetes, hogy a pápához címzett levelek is, akit a pécsi hiteleshely éléről a királyi oklevéladás irányítójává, alkancellárrá nevezett ki Károly Róbert 1323-ban, s a pápánál is közbenjárt, hogy számára a székesfehérvári prépostságot elnyerje. A középkorban a pécsi az ország legnagyobb székeskáptalanja. A 14. század elején negyven tagot számlált, s ha a mellette álló Keresztelő Szent János társaskáptalant és a székesegyház alsópapságát, a prebendáriusokat, kóruspa-