Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HERVAY F. LEVENTE: Szerzetesházak a középkori Baranyában

felsorolásban 19 monostoros hely fordul elő, többnyire „ecclesia" megnevezéssel, közöttük Pécsvárad. - Egy századdal később, az 1332-1337. évekből a pápai tizedszedők lajstroma számos szerzetesház nevét és adóját örökítette meg (MON.VAT. 1887, l/l). Baranya területén a bencések két (Pécsvárad, Szenttrinitás) és az ágostonos kanonokok négy (Keresztúr, Munkád, Siklós, Ürög) monostorának, továbbá Okri-Mindszent János apátjának tizedfizetését rögzítette (GYÖRFFY 1963,1. 268, 341). - Több pápai oklevél megerősíti az esztergomi érsek joghatóságát más püspökségek területén fekvő egyházak, monostorok felett, ezek ugyanis mint királyi alapítások, királyi kegyuraság alá tartoztak, a király udvari papja, káplánja pedig a mindenkori esztergomi érsek volt. így 1464-ben II. Piusz pápa oklevele 16 bencés és 7 premontrei monostort nevez meg, Baranya területén Pécsváradot és a sokkal jelentéktelenebb Zebegényt (VESPR. 1896-1908,111. 173-4). Az írott források mellett a régészeti feltárások segítik leginkább monostoraink múltjának felderítését. Baranya területén a közelmúlt évtizedekben ilyen feltárás vagy nyomozás történt Pécsváradon, Terentás pusztán (Szenttrinitás), Siklóson, a pécsi domonkos és ferences templomok egykori színhelyén és a Jakab-hegyen. A 16. század közepén a magyarországi szerzetesházak a török hódítás és a reformáció elterjedése következtében mind elnéptelenedtek. Csupán a ferencesek és pálosok tudták fenntartani életfolytonosságukat egy-két kolostorban. Baranyában legkésőbb 1543-ban, Pécs elvesztésekor az összes szerzetesházat elhagyták lakói. Az üres épületek pusztulásra voltak ítélve, ami megmaradt belőlük a török hódoltság után, azt az új telepesek használták fel házaik és templomaik építéséhez. így nem csoda, hogy az egykori kolostorok mintegy felének helyszínét sem ismerjük. A középkori Baranya vármegye a Dráva jobbpartján túl terjedt. Ott is állt néhány szerzetesház. Nekcse (nasice) Szentmárton nevű része 1230-tól 1310-ig a templáriusoké volt, valószínűleg nemcsak birtok, hanem lovagház is, mert rendjük feloszlatása után, 1315-ben a johanniták preceptora, 1323-ban perjele volt az elöljáró. Rendek-Szentgyörgyön (Sveti Juraj) a karinges ágostonrendi kanonokokat 1333-tól említik. Nékesén és Szeglakon konventális ferencesek telepedtek meg 1334, illetve 1488 előtt. Eszéken (Osijek) ágostonos remeték háza állott egy 1400-ban és egy 1453-ban kelt oklevél szerint. Baranya ezen egykori, Dráván túli területével itt részletesebben nem foglalkozunk. A középkori Baranya vármegyében - a Dráván túli területét is figyelembe véve - 31 helyen létesült monostor, szerzetesház, több mint bármelyik más megyében. Utána Bihar és Zala következik 26-26 szerzetesházzal. Baranya a török idők után elvesztette Dráván túli részét, de északon Tolna megye területéből gyarapodott, így a mágocsi bencés apátság színhelyét ma a megye területén találjuk. Az újabban Baranyához csatolt szigetvári járás területén nem állott