Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HORVÁTH J. GYULA: A pécsi egyházmegye kialakulása

olyan oklevél van, amelyek a bennük található szerkesztési, stilisztikai és formai elrendezés alapján egy császári írnok művének tulajdoníthatók. Ezt a császári írnokot pedig a Heribert C-vel jelzett okiratszerkesztőben találta meg. Egységes szempont szerint, hatalmas összehasonlítási anyaggal bizonyította, hogy a császári főkancellária és Szent István eme hivatala között szoros összefüggés van, és ez az összefüggés a már mondott eredményre vezetett. Szentpétery Imre, a magyar oklevéltan kiváló szaktekintélye ezen az alapon indult tovább, a fejtegetéseket tovább fejlesztette, kiegészítette és ahol szükséges volt, helyesbítette. Ezek szerint tehát Szent Istvánnak e három oklevele egy forrásból, egy császári írnok tollából származik. Györffy még tovább tökéletesíti a megállapításokat és valószínűnek tartja, hogy nemcsak Heribert C - akinek a pannonhalmi oklevelet tulajdonítja ő is -, hanem más, ugyancsak III. Ottó kancelláriáján tanult írnok is került Szent István udvarába, és közülük másiknak kell tulajdonítanunk a veszprémi, ismét másiknak a pécsi alapítólevelet. Annyi bizonyos, hogy Szent István kancelláriáján 1002 óta folyamatosan működött az a tudós csoport, akik III. Ottó kancelláriájáról kerültek ki és folytatták felbecsülhetetlen munkájukat. Mivel a pécsi egyházmegye alapítólevele a számunkra legbecsesebb történelmi emlék, szükséges néhány szóval mindhárom oklevélről megemlékeznünk. Heribert C, amint mondottuk 1002 nyarán került Magyarországra, mert 1002 júniusában még a császári udvarban állított ki II. Henrik nevében egy okmányt. Ezután Szent István kancelláriájába került, és hamarosan megszerkesztette a tőle szokott stílusban a pannonhalmi alapítólevelet. Ennek a fennmaradt példánya nemcsak egyszerűen másolata az eredetinek, hanem egész külső megjelenésében követni igyekszik azt. Sokáig meg is tévesztette a szakértőket. írásmódja és betűi igyekszenek teljesen megegyezni az eredetivel, amint ez a Heribert C által írt okmányokból megállapítható. Néhány hibát azonban ejtett az ügyeskedő másoló, nem értett szavakat írt helytelenül, nem a begyakorlott mozdulatokkal írt néhány írásjelet vagy rövidítés jelet stb. Kitűnt tehát, hogy a pannonhalmi oklevél okirathamisítás, mégpedig - ahogy az okirattan nevezi - utánrajzoló hamisítás. Természetesen a hamisítás valami okból történt. Az ok könnyen megtalálható, hiszen éppen azok a részek vannak később betoldva - interpolálva -, amelyek a somogyi tizedekről szólanak. Ezen az interpolált részen kívül azonban a többi rész biztosan az eredetinek teljesen hű másolata. (Igaz, hogy ez az interpolált rész az egész szövegnek több mint a fele.) Ez az 1002-ben kelt oklevél tehát az első Szent Istvántól származó latin okiratunk. Számunkra azért fontos forrás, mert az a bizonyos somogyi rész, amely az okmány betoldott része, a veszprémi és pécsi egyházmegyék határterülete. A másik - de már több másoláson átesett - mindazonáltal az eredeti szöveget jól megőrzött okmánymásolat a veszprémi egyházmegye alapítólevele,