Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

DOKUMENTUM - A pécsi harangöntés történetéből (B. Horváth Csilla)

A magyarországi harangöntőkről Magyarországon a 14—16. sz-ban sok jólképzett harangöntő dolgozott. A török megjelenésével ez a virágzó mesterség gyorsan elsorvadt. A falvak elnéptelenedtek, új templomok nem épültek, a régiek nagyrésze tűz áldozata lett, s benn égtek a harangok is. A menekülő lakosság sokszor magával vitte vagy elásta a már akkor is nagy értéket képviselő harangokat. A 16-17. század harangöntésében a vezető szerep Erdélyben Brassóé, Északkelet-Magyarországon Kassáé és Eperjesé. Az ország nyugati részét Bécs és Pozsony látta el haranggal. Közvetlen a török alóli felszabadulás után az ország középső részét helyi „népi" harangöntők látták el silány, kisméretű harangokkal. A 18. sz. első felében azonban egymás után alakultak harangöntő műhelyek, főleg püspöki székhelyeken. A műhelyek piaca nagyjából a püspökségek területére terjedt.

3 A pécsi harangöntőkről Pécsett is a 18. sz. közepéről van adatunk a harangöntőkről. Az első mestert vagy mestereket név szerint még nem ismerjük, csak azt tudjuk,hogy 1736-1746 között 194 harangját szentelték fel. Ez átlagosan évi 19 harang elkészítését jelenti. Ezzel a teljesítménnyel a műhelynek Pécs egyik legjelentősebb üzemének kellett lennie.

4 A pécsi harangöntés részletes és pontos feldolgozásához még szükség van kutatásra. Most csak a műhely leglényegesebb történéseit ismertetjük. A közel kétszáz éves harangöntés Pécsett egy család kezében volt. Nem mindig apáról fiúra öröklődött, hanem benősüléssel maradt a család birtokában a műhely. A pécsi harangöntőkre vonatkozó pillanatnyilag ismert legkorábbi konkrét adat 1771-ből való. Ekkor kötött szerződést WINTER JÁNOS MIHÁLY a káptalannal a székesegyház számára elkészítendő három harangra. A harangok részben törött harangok beolvasztásával, részben új anyagból készültek és 2934, 1708 és 1086 font súlyúak voltak.

5 A harangok szentelését KLIMÓ püspök végezte. 1772-ben a szigetvári plébániatemplom nagy harangját öntötte újjá Winter.

6 Valószínűleg anyagilag és társadalmi presztízsében is megerősödött a mester, mert a harangok elkészülésének évében, 1772-ben házat vett a belvárosban (Anna u. 45.). S ha nem is sokáig volt a tulajdonában (1774-ben eladta), ő az egyetlen harangöntő mester, akinek a belvárosban háza volt.

7 A műhely abban a kezdeti időben, 1778 és kb. 1828 között a Major utcában, az akkori város legszélén volt. A mester lakása a későbbi Lánc utcában, amit 1804—1864-ig Harangöntő utcának hívtak.

8 1828 után a Marhavásártérre (Irányi D. tér) költöztette műhelyét az akkor működött mester, Weinbert Péter. Lakását már 1816-ban itt, közelebb a belvároshoz építette fel. Ez lett a végleges helyszíne a pécsi harangöntésnek, működése végéig 1930-ig.

9 1780 k. Winter veje, Fischer János vette át a műhelyt és dolgozott 1800 körűiig, haláláig. Özvegyét, Katalint feleségül vette Weinbert Péter, aki újra öntötte 1818-ban a székesegyház ma is működő nagy harangját. Weinbert 1842-ben meghalt,

10 ekkor második felesége, Arnold Klára folytatta a munkát. Az ő idejében, 1849-ben készült a csertői ref. templom harangja, amelyen a koronás kiscímer látható. 1850-ben lányát, Máriát feleségül vette a már két éve az