Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HORVÁTH J. GYULA: A pécsi egyházmegye kialakulása

területén már a honfoglalás előtt is volt. Wosinszky Mór számol be arról a bizánci feliratú keresztről, amelyet egy závodi avar sírban találtak meg. Magának Pécsnek görögös Pente Ecclesiae nevét is ismeretlen korban érkezett görög hatásnak értelmezi Györffy. írásos emlék e hatásról nem maradt a már mondott okokból. (A veszprémvölgyi görög nyelvű alapítólevél egyetlen utalásáról még szólunk.) Az archeológiai kutatások fognak több nyomot mutatni ezekre a keletről érkezett vallási és kulturális hatásokra. E kérdések megválaszolása azonban most nem tartozik feladataink közé. Arról azonban semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy igen kiterjedt és ki nem aknázott forrásanyag rejlik a templomtitulusok és a patrociniumok kutatásában. A pécsi egyházmegye területén folyó kutatás is adós e tényanyag felkutatása és értékelése terén. Nem Bizáncon múlott tehát, hogy Gyula országát nem tudta leválasztani a nemzetté fejlődő magyarság testéről és területét az alakuló Magyarországról. Ha ez a görög intentiók szerint megtörténik, akkor a Balkán már a kezdetekben a Tisza-Maros vonaláig terjedt volna. Ezért volt óriási jelentősége annak a házasságnak, amelynek tervét három széles látókörű egyéniség hozta létre. Egy országrésznyi terület, Erdély, a Tisza-Maros-Duna köze szakadt volna le a magyar országtervezés térképéről, és olvadt volna bele nyomtalanul a szláv-bizánci tengerbe. Belitzky elmondja, hogy Taksony, az erdélyi Gyula és Havasalföld besenyő fejedelme, Beled közösen tervelték ki ezt a messze időkre kiható elgondolást, és ezzel megalapozták az eljövendő Magyarországot. Géza felismerte, apjának példamutató cselekedete, feleségének Bizánc szomszédságában kifinomodott diplomáciai érzéke egyaránt meggyőzték arról, hogy a nagyobb potenciális veszély Bizánc felől fenyegeti egy függetlennek szánt magyar állam megalakítását. így tehát elküldte megfigyelőit - 12 magyar urat - Quedlinburgba, az Ottó császár meghirdette csúcsértekezletre, de maga nem ment el. E szeihélyes távolmaradás éle érthetően a birodalmi püspökök ellen irányult és azt jelentette, hogy Géza nem tart számot olyan jellegű térítőtevékenységükre, amely joghatósági területüket növelné. Géza korában a kereszténység felvétele - amint eddigi fejtegetéseinkből kitetszik - politikai konzekvenciákkal járt. Akár a keleti, akár a nyugati császár igényt tartott az újkeresztény uralkodó vazallusi hódolatára. Géza észrevette, Szent István pedig tudatos egyházszervező munkájával elhárította ezt a veszélyt. Géza engedte a politikamentes keleti keresztény hatást érvényesülni, feleségének veszprémi udvarháza mellett görög monostort rendez be. Szent István minden lépésével gátat vet a birodalmi egyház nyugatról fenyegető integráló tevékenységének. Nem is tudunk, nem is akarunk Szent István hatalmas életművéről újat mondani, hiszen azt a legkiválóbb szaktudósok úgyszólván minden aspektusból megvizsgálták és értékelték. Azt azonban senki kétségbe nem vonta, hogy a