Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

NAPTÁR - A pécsi Székesegyház 1882-1891. évi átépítésének indítékai (Boros lászló)

Nesselrod a székesegyház hajója közepén töretvén elég széles lejárást az altemplomba, ezáltal és a kérdéses szúk folyosók elzáratása által a jobb ízlésnek adott kifejezést anélkül, hogy a tudományos értékű régiség maradványait eltemette volna. Hogy könnyebben megtekinthetők legyenek, azért 1864-ben Henszlmann tudtával czélszerűbb felnyitás történt alólról -fölfelé. Kincsek ott nem lehetnek. Nesselrod sem dugta őket oda s a török mindent megsemmisített. De a felnyitás maga után vonná a 2 karrarai márvány oltár megsemmisítését. Tehát nem kell Henszlmann javaslata."

10 Henszlann Imrének a feltárásra vonatkozó kísérletei kudarcot vallottak, a káptalan hajthatatlan maradt. Ezzel szemben a székesegyház belső terében végzendő díszítő munkálatok - a XVIII. századi gyakorlat szerint - részletekben folytak. Műszemléleti bírálatok és a káptalan restarurációs tervei 1869-ben a pécsi egyházmegye élére Kovács Zsigmondot (1869-1877) nevezték ki. A püspök eleinte tovább folytatta elődjének, Gird Györgynek a székesegyházat gyarapító tevékenyéségét. Girk püspök idején, 1854-ben helyezték el a déli homlokzaton Bartalits Mihály apostolszobrait, 1859 és 1866 között három kápolna kifestésére, olajfestmények, szobrok készítésére szerződtettek bécsi, illetve helyi mestereket.

11 A püspök és a káptalan a székesegyház belső terében nem kívánt feltáró munkálatokat végeztetni, hanem a dóm építészeti állapotának érintetlenül hagyása mellett, általános renoválódíszítő, a belső tér felújítására vonatkozó tervekkel foglalkozott. A székesegyházban gyarapodó XIX. századi műalkotások újabb színfolttal gazdagították a reneszánsz, barokk, rokokó és copf stílust képviselő pompás berendezést. E formagazdagság mellett azonban a „tiszta stílus" elméletét támogató szakemberek főként az épület Pollack-féle homlokzatainak arányait és formajegyeit kifogásolták. A székesegyház történeti jelentőségét méltatták, ugyanakkor a középkori faragványok formaértékét még nem ismerték fel. Ipolyi Arnold 1862-ben a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában elsősorban az épület nemzeti-történeti sajátosságaira hívta fel a figyelmet. Az altemplom déli lejáratát Péter király sírjával azonosította, faragott domborműveit „kezdetleges gyermeteg konceptio" jelzővel illette.

12 Egy évvel később ugyanezen alkotásokat már védelmébe vette, bennük hazai képzőművészetünk eredeti elemeit látta.

13 A székesegyház középkori építészeti és szobrászati részleteinek megítélésében Henszlmann Imre már egy korszerűbb szemléletet képviselt. 1863 és 1866 között végre elvégezhette a dóm művészettörténeti vizsgálatát, s ennek eredményeként tárta fel az épület építészettörténeti jelentőségét, esztétikai rangját. Talán a székesegyházban felismert értékek is hozzájárultak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez 1868-ban intézett felhívás tartalmához, amelyet a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Archeológiai Szakosztálya fogalmazott meg. Ennek 2. pontjában ez áll: „Kegyeskedjék elrendelni, hogy az országos alapból vagy ennek segélyével emelendő monumentális építmények tervezetei addig is, míg az országos archeológiai bizottság nem szervezte tik, vagy a kormánynál a monumentális építészetnek egy állandó szakképviselője nem állandósíttatik, megbírálás végett a m. tud. akadémia archeológiai bizottságához beküldessenek."

14 A székesegyház helyreállításának kezdeti szerényebb tervei a későbbiekben nem