Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

NAPTÁR - „Vitam et sanguinem" - Baranyában (1741) (Ódor Imre)

(SZABÓ 1910). így a reguláris hadsereg ettől kezdve tisztán császári-királyi haddá vált, melynek soraiban csak néhány magyar huszár- és gyalogezred küzdött. Mária Terézia trónra lépésekor az 52 gyalogezredből csak háromnak, míg a 40 lovasezredből mindössze nyolcnak a legénysége volt magyar (MARKÓ 1941, 271). A magyar katonaság másik alkotóeleme az állandó hadseregtől független nemesi felkelés (insurrectio) volt, amely ismét felbukkant a feledés homályából. Ekkorra azonban a nemesi felkelés katonai szempontból szinte teljesen használhatatlanná vált, a nemesség azonban ragaszkodott hozzá, mint kiváltságainak zálogához és saját hősi múltjának letéteményeséhez (ÓDOR 1988, 159). A magyar nemesség kihasználva a kínálkozó alkalmat, az állandó hadseregek korában ugyancsak korszerűtlennek számító inszurrekcióval kívánt uralkodónője védelmére kelni, s ezt - előjogai deklarálásánnak „háttereként" - törvényben is rögzítette (1741:63. tc). Nevezett törvénycikk a személyes felkelésen túl - rendkívülinek és kivételesnek minősítve ugyan - felelevenítette a portális katonaállítás középkori szokását (BOROSY 1971), melynek értelmében 21 622 gyalogost szándékoztak kiállítani. Egyidejűleg sor került az inszurrekció vezérkarának felállítására, illetve a négy kerületi parancsnok kijelölésére is. A Dunántúli Kerület parancsnokává ESTERHÁZY JÓZSEF gróf, országbíró nyert kinevezést, tábornagyi ranggal. Határozat született továbbá arról is, hogy a megyék meghatározott termény-hozzájárulással segítik a felkelők ellátását. A közismert anekdotával ellentétben („sed avena non!") 30 ezer kila

1 zab fogja a nemesi portákat terhelni (ÉBLE 1897, 187201). A nemesség és felkelése Baranyában Baranya megye középkori nemességét a közel másfél évszázadig tartó török uralom, a háborús pusztítások szinte nyomtalanul elsöpörték. A korábban számottevő birtokos rétegnek csak kis töredéke maradt a helyén, de elégséges bizonyíték, illetve pénz híján ők sem tudták előjogaikat érvényesíteni a Bécs által „új szerzeménynek" tekintett területen. A Neoacquistica Commissio (Új szerzeményi Bizottság) előtt ritka kivételként csak néhányan tudták a kívánt Mária Terézia, a királynő