Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - ROZS ANDRÁS: A Foederatio Emericana Pécsett

Emericana-tagok részére tudományos-ismeretterjesztő előadássorozatokat indítottak, így például 1926-ban az ún. „Schola Emericana"-t, mely szociálpolitikai iskolát, sajtó-tanfolyamot, propaganda- és szónokképző iskolát, valamint ún. „parasztvezérképző" iskolát tartalmazott.

6 A Foederatio Emericana taglétszáma, szervezete, tagságának társadalmi rétegezettsége Az Emericana tagegyesületeinek, korporációinak száma és azok taglétszáma gyorsan és egyenletesen nőtt az egész történeti korszakban. Az alapítási évben három, 1926 tavaszán 33, 1941-ben 72 korporáció tartozott az egyesülethez. A legtöbb Budapesten létesült, vidéken a jelentős katolikus vallású polgársággal bíró városokban alakultak tagegyesületek, melyek ún. nagypriorátusokba szerveződtek (budapesti, Budapest környéki, egri, győri, pécsi, szegedi). A taglétszám a kezdeti Szent Imre gimnáziumbeli 11 után 1926 elején 6084, az 1930-as évek közepén több mint 10000, 1941-ben mintegy 16000 (valószínűleg túlzott adat) tagja volt az egyesületnek (ÚJVÁRY 1989. 53). Az Emericana igen bonyolult szervezetet épített ki magának. A tanácskozó (protektorátus, priori koncílium), határozó (nagykáptalan, káptalan) és végrehajtó (vezérség-commendatura, cancellaria nagypriorátus, élén a nagypriorral és a referendárius-titkárral) szervek többrétegű fölé- és alárendeltségi viszonyban álltak egymással. (Minden szerv és tisztség latinos nevet kapott egy keresztény archaizáló szellemnek megfelelően.) Az ügyintézést 17 szakbizottság (közöttük: alkotmány-, ügyrendi, „cerimónia", belügyi, pénzügyi (custodia), diákjóléti (menza- és segélyezés), kulturális, külügyi, propaganda-, sajtó-) végezte. A helyi szervek, a corporatiok és önálló vidéki conventek voltak - előbbiek az egyetemmel, főiskolával rendelkező városokban, utóbbiak a felsőfokú oktatást nem, de jelentős számú katolikus vallású értelmiséget magáénak mondó városokban jöttek létre. Egy-egy helyi Emericana-tagegyesület életének fő gyakorlati színtereit a corporatiok curiái (egyetemi hallgató „apródok" és „leventék" egyesülései), conventjei (a már egyetemet végzett „öregurak", „dominus"-ok egyesülései élükön a közéleti előkelőségekkel, a „nagyurak"-kal) és „famíliái" (úrhölgyek, „nagy- és kisasszonyok" egyesülései) alkották. A Corporatio élén a Prior, a Curia élén a Senior (ifjúsági vezető), a Família élén a Domina állt. Az Emericana szervezetét többször átalakították. Mivel az 1920-as években az öregurak számbelileg és az Emericana össztevékenységének vezetését tekintve is túlsúlyban voltak, a fiatalság aktívabb részvételének előmozdítására 1932-től ún. „ifjúsági vezérség"-et szerveztek, melybe a nagypriorátus-székhelyekről küldötteket (assessorokat) delegáltak. Az 1930-as évek közepétől a hivatásrendiség eszméjének megfelelően ún. „blokk"-okat hoztak létre, melyek egyetemi szakokként, karokként szervezték együvé a fiatalokat (jogász-, medikus-, bölcsész- stb. blokk). 1939-ben különválasztották az Emericana világi-társadalmi és ifjúsági-mozgalmi tevékenységét, egy „Társadalmi" (convent, társadalmi curia, família) és egy „Bajtársi" („hivatás-curiák") szervet, tagozatot hozva létre

7 (ÚJVÁRY 1989, 53-56). A Foederatio Emericana tagságának társadalmi összetétele többé-kevésbé jól tükrözte az egyesület egyik fő célját, a keresztény katolikus középosztály, a katolikus „úri intelligencia" összefogását. Más képet kapunk azonban akkor, ha az Emericana