Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

előzőleg magukra vették a kereszt jelét); igaz, ők jórészt Arius eretnek tanait követték. Ám ennek az évszázadnak pannóniai történelmét már nem a hitviták határozták meg. Ekkor már a kétfelé szakadt Római Birodalom hatalmi érdekei, a betelepülő gótok, vandálok, gepidák, longobárdok, rugiak, viktofá­lok és - nem utolsó sorban - a hunok irányították a Kárpát-medence esemeny-tortenetet (BÓNA 1969. 287 skk.). Annál érdekesebb, hogy ebből a kevéssé nyugalmas évszázadból származik a pannóniai kereszténység egyik legszebb, sok értelmezési nehézséget felvető ókeresztény emléke. - A gorsiumi oltár-rekesztő pillér töredékén látható különös ábrázolások - a Krisztus-mo­nogram köré komponált pávatoll, rák, csiga, tintahal - magyarázata során a kutatás fontolóra vette azt a lehetőséget is, hogy ezt az emléket egy ariánus tanoknak hódoló, később elenyészett közösség készíttette saját temploma díszítésére. - Annyi bizonyos, hogy az ezen az emléken látható ábrázolások nem illenek bele a nyugati típusú kereszténység képkincsébe. (A sors különös véletlene, hogy ez az „eretnek" faragvány - sokkal később - egy igazi katolikus templom építőköve lett: a Szent István által alapított székesfehérvári Királyi Bazilika falaiból emelték ki a régészek a 20. században.) A Birodalom bukása utáni Pannónia népeinek vallási történelme azonban már nem tartozik tárgyunk körébe. A Róma uralmát megdöntő Attila hun birodalmában nem volt politikai jelentősége az egyes népek, népcsoportok vagy akár a partner-királyok vallási viszonyainak. Maga a Nagykirály sem emelt kifogást az udvarában élő keresztények vallásgyakorlata ellen. Tudjuk: nem csak a diplomáciában, de a személyes érintkezésben is megbecsülte a keresztény papokat, diplomatákat, politikusokat. Nem csak Priszkosz rhétort fogadta illő (és diplomáciai rangjának kijáró) tisztelettel, hanem nagy tisztelettel bánt a diplomáciai rang nélküli Severinusszal, Noricum (ma: Ausztria) szent püspöké­vel is. - Attila túsz-királyfiként, Ravennában maga is megismerkedett a keresztények hitével, s bár ő maga nem fogadta el azt, uralkodóként közömbö­sen állt szemben a nyugati katolikusok, a keleti ortodoxok, a germán ariánusok, vagy a nem Krisztus hitét valló sztyeppéi türkök iráni hátterű sámán-hite előtt. Attila uralma még a Nyugat-Római Birodalom fennállásának utolsó évtizedeibe tartozott. Halála és a hun állam széthullása után Pannónia birtokáért még évtizedes csatákat vívtak Nyugat- és Kelet-Róma urai; Sirmium még egy évszázadig aktív - bár folyamatosan pusztuló - püspöki székhely maradt; Scarbantiában és Sopianaeben még továbbra is miséztek a keresztény lakosság papjai. Mégis, az avar hódítás után (6. század) néhány évszázadra a nem-keresztény népek szerezték meg a Kárpát-medence fölötti politikai uralmat. - De a 8-9. századi frank behatolás és a 10. században kereszténnyé vált magyarság megtelepedése és államalapítása után vitathatatlanná vált, hogy a Duna völgyében élő népek európai, keresztény kultúráját a Domnus és Arius tanai között vergődő római Pannónia lakói alapozták meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom