Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

Régészeti ásatások mindennapos jelensége olyan sírok feltárása, ahol a halott - a kor követelményeinek megfelelően - oly módon épített sírban feküdt, ahol - a sírgödör kifalazását helyettesítendő - egy-egy korábbi időkből származó kőfaragvány alkotta a sír alját, oldalfalait és fedőlapját. Azt pedig a halott eltemetői nyilvánvalóan jól meggondolták, hogy a hitük szerint közeli feltámadásra váró holt számára az, hogy (Hamlettel szólván) „mi álmok jőnek a halálban", nem lehet közömbös. Akit pogány istenek képei alá temettek, az aligha lehetett hitében elkötelezett keresztény ... Mindennél beszédesebb azonban az a savariai sírkő (RIU 79), amelyen egy két gyermekével magára maradt apa búcsúzik feleségétől úgy, hogy a felirat elején az új hit halotti búcsú-formuláját (bonae memoriae) idézi, ám a felirat végén a római hitvilág halotti szellemeitől (DU Manes) is kéri elhalt asszonya túlvilági „jobb létre" szenderülését. A magáramaradottságában elárvult, boldogtalan férj - Aurelius Gaianus - bizonyosan nem gondolt arra, hogy fájdalmának ilyen ambivalens kifejezése egyszer még történeti következtetések forrásává válik. • Pannónia keresztényei (és újonnan kereszténnyé vált lakosai) egyébként élték a maguk mindennapi életét. Hitük megváltozását a mi számunkra két dolog jelzi. Először is: a tartomány egész területén megszűnnek az antik isteneknek állított fogadalmi feliratok. Aki még őbennük hitt, az nem adott nyomot hagyó formát vallásos érzületének. - Másodszor pedig: a sírok világában felbukkannak azok az emlékek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az ott eltemetett személy Krisztus követője volt (MÓCSY 1974. 169 sk.). És ennél a pontnál érdemes egy pillanatra megállni! A kereszténység előtti, görög-római hitvilág kizárólag azért írta elő az elhalt ősök tiszteletét, mert azok a család, a nemzetség, tágabb értelemben pedig a nép, az ország életének folytonosságát, megújulásának képességét szavatolták. A halott ős a római vallás keretei között gondolkodó ember számára sem több, sem kevesebb nem volt, mint amit erről Aeneas, Vergilius hőse gondolt, aki: „. . . ment az éji sivár árnyékokon át a sötétben, Dis élettelen árny-országa felé, olyan úton, mint amilyenre a hold hull csak betegen, haloványan . . . És a bejárat előtt, ahol épp kezdődik az Orcus, ott ül a Gyász, ott marja magát-kínozva a Kétség, ott a homály-arcú Járványok, a zsémbes Öregkor, s ott a komisz nyomor is, meg a Félelem is, meg a bujtó Éhség - rémteli szörny-alakok! -sa Halál meg a Balsors..." (Lakatos István ford.)