Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

Amint a karlócai béke megkötése után csitultak a háborús viszályok, a boszniai ferencesek hozzáláttak iskolák megnyitásához Magyarország és Szlavónia felszabadított területein. így Baján 1699-ben nyelvészeti iskolát, Budán bölcsészettudományok egyetemét nyitották meg. Már 1700-ban 4 noviciátus és két filozófiai líceum működött Budán és Sibenikben. 1703-ban a budai noviciátust áthelyezték Velikába, míg a bölcsészet folytatta munkáját. 1707-ben megalakult Eszéken a bölcsészeti kar, 1708ban Nasicán a nyelvészeti kar.

52 Ekkor a boszniai provincia magyarországi egyetemi prefektusa 1708-ban MARKO BULAIŐ atya volt, a vizsgáztató pedig fra FRANJO SIGECANIN és fra FRANJO BRKlC. A filozófia lektora Budán fra Augustin Pianic brodi szerzetes volt, a budai bölcsészeti egyetemen pedig jeles horvát professzorok működtek, mint fra Ivan Srijemac, fra Augustin Pianic, a mosztári fra Ante Banic és mások.

53 Ezek a magas fokú teológiai, filozófiai és gramatikai iskolák a ferences rend legjobbjait gyűjtötték egybe. Tanáraik dolgoztak az oktatás és egyéb kulturális tevékenységek megszervezésén, különösen a Dunántúl és Baranya horvátjai között igyekeztek fenntartani a vallási és nemzeti öntudatot. Az egyes egyházközségek elszakadása a ferencesektől nem tudta teljes egészében akadályozni azok tevékenységét a horvát nép között, habár közvetlen kapcsolatuk a néppel jelentős mértékben csökkent. Az osztrák-török háború (1683-1699) a népvándorláson kívül egyéb következményekkel is járt, mint például a Bosna-Srebrena provincia területének három felé tagolása velencei részre (Dalmácia), török részre (Bosznia) és osztrák részre (Szlavónia és Magyarország). Ez a politikai felosztás hamarosan magával vonta a terület egyházi felosztását is, éspedig először 1735-ben, amikor Dalmáciában megalapítják a Szent Kaiusz provinciát, 1757-ben pedig megalakul a Szlavóniát és Dunántúlt magába foglaló Kapisztráni Szent János provincia. Ez alá tartoztak a budai, bajai, bácsi, tolnai, aradi és radnai kolostorok, valamint a temesvári, mohácsi és földvári rezidenciák, a Szalvónia és Szerémség kolostorai és rezidenciái mellett. 1757-ben a teljes Kapisztráni Szent János provincia 22 kolostort, 4 rezidenciát és több mint 900 tagot számlált, míg Boszniában a 32 egyházközség mellett csupán 3 kolostor, 6 rezidencia és kb. 150 ferences maradt.

54 Ebből is látható, hogy a boszniai ferencesek tevékenységük színterét Boszniából Észak-Szlavóniába és a Dunántúlra, ill. Dél-Magyarországra tették. A pécsi horvátok számára 1721. augusztus 7-én báró Makar de Makarhegy horvát iskolát is nyitott (scola croatica). A ferencesek Mohácson gimnáziumot nyitottak, ahol a horvát nemzetiségiek is tanulhattak, s ezzel lehetőség nyílt számukra magas egyházi és megyei hivatalok betöltésére.

55 Amíg a ferencesek tevékenykedtek az egyházközségekben, szoros kapcsolatban álltak a néppel. Ezért ha boszniai ferencesekről beszélünk, akkor egyúttal horvát katolikusokról van a szó és fordítva, ők kötötték össze a nemzetiségi lakosságot az anyaországgal, segítették a horvát községek fennmaradását, kiépítve ily módon a baranyai, a Dráván és Dunán túli horvátság etnikai kötődését. Össznemzetté egyesítve őket elősegítették a horvát nemzeti öntudatuk kifejlődését, továbbá hirdették a katolikus egyházhoz való tartozás biztonságát.

56