Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

nőtt. A XVII. század első felében több mint 100 egyházközséget igazgatott, amelyekben mintegy 250-300000 katolikus lélek élt Dalmáciától Budáig. A hívők száma annyira megnőtt, hogy lehetővé vált a bolgár kustodia megalapítása és az erdélyi kustodia alapjainak kiépítése.

30 Ilyen állapotban érte meg egyik része a török alóli felszabadítást, míg másik része továbbra is megszállás alatt maradt. Évekig tartott (1683-1699) a keresztény területek felszabadítása a török uralom alól. Még a harcok alatt újabb nagy méretű migrációkra került sor. Míg Magyarország, Szlavónia, Szerémség és Horvátország területén élő muzulmánok Boszniába, Szerbiába és más török területekre húzódnak, a keresztény lakosság Boszniából és Hercegovinából északra, a felszabadított területekre költözik. Úgy tartják, hogy 1687 előtt Szlavóniában mintegy 165 000, Szerémségben 80000, Magyarországon pedig 25-30000 muzulmán élt.

31 Bosznia és Hercegovina gazdasági helyzete a XVII. században igen súlyossá vált a hosszantartó háborúzás, a járványok, a nagyszámú vándorlás, valamit a nagy hasznot hozó Száván és Dráván túli területek elvesztése következtében. Az elszegényedés mindenkit érintett Boszniában, és mindezért a katolikusokat okolták, mert nyugati szövetségeseik háborúztak a törökök ellen. Felmérések szerint 1683 és 1699 között Bosznia-Hercegovinából mintegy 200000 katolikus lakos menekült Magyarország, Szlavónia és Dalmácia felszabadított területeire. A dubocaci Andrija Sipracic atya 1696-ban arról írt Rómába, hogy Boszniából a Száván túlra és egyéb területekre mintegy 100000 hívő költözött el a ferencesekkel. Ő maga is 2700-at vezetett ki.

32 A Boszniából való kiköltözés legnagyobb hullámára 1686-ban került sor, mikoris a törökök valóságos terrort alkalmaztak a boszniai katolikusok ellen. Emerik PAVlC a következőképpen írta le a költözést: „1686-ban amikor sutjeskai Keresztelő Szent János kolostor élére kerültem én, Jakob Tvrtkovic több saját rendbeli atyával és számos katolikus hívővel Boszniából az Osztrák császárság területére érkeztem, éspedig: 1. a dubocaci Andrija a Bosznai Dubosac egyházközségből, mint Mózes Egyiptomból, 2.700 katolikust vezetett ki, 2. a velikai Mihovil 2.300 személyt vezetett ki egyházközségéből, 3. Ivan Seocanin 1.500 katolikusát vezette ki Majevac községből, 4. Dubocaci Ilija, Josip Rancanin és Modricai Simun nyájként terelte egyházközségének hívőit, szám szerint 6500-at, 5. Grgur Sgocanin 4.500 katolikust Seocanice és Zablaá községekből, 6. Juro Turbic 5.300 katolikust vezetett ki egyszerre Kuzmadanje egyházközségéből, amelyek között sok olyan bátor férfi volt, akik harcoltak a törökök ellen. Rábeszélésünkre fenti katolikusokkal sok olyan muzulmán is jött, akiket megkereszteltünk és akik szintén hű alattvalói lettek a császárságnak, csupán én, fra Jakob Tvrtkovic 337 törököt kereszteltem meg."

33 Amikor a törökök 1686-ban felgyújtották a srebrenicai kolostort, a ferencesek a híveikkel Magyarországra indultak. Mohácson egy szegényes kunyhót emeltek, amely később kolostorrá fejlődött. Ebben az időben a Dráván túl már voltak ferences kolostorok Budán, Aradon, Temesvárott, Baján, Tolnában, Földváron és Simontornyán. E kolostorok mellett ferences egyházközségek is voltak, amelyekben a boszniai