Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

STJEPAN SRSAN A HORVÁT BEVÁNDORLÁS ÉS A BOSZNIAI FERENCESEK SZEREPE BARANYÁBAN A 18. SZÁZAD ELEJÉIG Jugoszláviában eddig kevés publikáció jelent meg Baranyáról, különösen azokról a katolikus horvátokról, akik itt éltek és élnek a magyarokkal és más nemzetiségekkel együtt.

1 A történelem viszont arra utal, hogy a horvátok Baranyában is hűek maradtak a katolikus egyházhoz és ezzel együtt a nyugat-európai kultúrához és civilizációhoz IX. század közepi megkeresztelésük óta. Bár történtek kísérletek arra, hogy más kultúrára és vallásra térítsék őket, de ők a boszniai ferencesek segítségével megőrizték vallásukat az egyházhoz való kötődésüknek, valamint a szomszédos szlavóniai horvátokkal való kapcsolataiknak köszönhetően. A VI. század végi pannóniai betelepülésük óta „szlávok" gyűjtőnév alatt, majd mint illirek, a török időkben a bevándorlók bosnyák, sokac és bunyevác, sőt rác elnevezést viseltek. Természetesen, amenyiben katolikusokról van szó, valamennyi elnevezés alatt horvátokat értünk, lévén azok őslakosok vagy bevándorlók.

2 Meg kell említenünk azonban, hogy a szerbek között is voltak és vannak katolikusok (pl. a belgrádi érsekség és számos katolikus egyházközösség Szerbia egész területén). A horvátok a Dráva jobb partján- Babocsától Szigeten kereszetül Pécsig, ill. Mohácsig a száva-dinári, illetve nyugatpannon áramlathoz tartoztak. Betelepülésük folyamán mindkét áramlat dél felé tartva áthaladt Baranyán, de egyes részeik e területeken maradtak, összekötve a Dráva jobb és bal párját. Erről tanúskodik „e"-ző nyugati („kaj") nyelvjárásuk, míg keleten és délkeleten „é"-ző („sto") nyelvjárásban beszélnek. Az előbbiek a Babocsa-Siklós közötti területet foglalták el behatolva a Mecsek lankáiba, ahol találkoztak az „í"-ző (,,je"-ző) „sto" kérdőszavú nyelvjárásbeliekkel.

3 Ezen a területen a horvát lakosságot a XIII. századtól követhetjük nyomon, az első írott emlékek tanúsága szerint. Az e területről fellelhető török előtti források számos horvát (szláv) helységnevet tartalmaznak, ilyen többek között - feltehetőleg magának Pécsnek az elnevezése is. Horvát helységnevekkel az egész területen találkozunk, de gyakoribbak a Dráva felé, egészen a torkolatáig. Mintegy tíz község nevében szerepel a „Tót", ill. „Horvát" szó, ami szintén a lakosság eredetére utal.

4 A pécsi püspökség pápai tizedének összeírása (1332-1337) is azt mutatja, hogy sok horvát eredetű egyházközség és pap volt ezen a területen, sőt a pécsi püspökök között is több horvát származású volt.

5 Említsünk meg néhányat közülük (a XVIII. századig): Valentin de Alsan kardinális 1374-1408; Ivan AlbenMedvedgradski 1410-1428; Henrik Alben Medvedgradski 1421-1445; Ivan Cesmicki (Janus Pannonius) 1459-1472; Filip More de Cula 1521-1526; Stjepan Brodaric 1535-1537; Antun Vrancic (Verantius) 1553-1557; Djuro Drasovic 1557-1563; Andrija Dudic alias Sbardellatus 1563-1567; Ivan Moslavacki 1568-1578; Nikola Zelnicki 1596-1598; Djuro Slatinski 1598-1605; Frajo Ergelic 1608; Petar Domitrovic 1608-1611; Djuro Draskovic Traksoscanski 1628-1630; Benedikt Vinkovic 1630-1637; Stjepan Bosnjak 1639-1642 és mások.

6