Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - FRICSY ÁDÁM: A pécsi jezsuita misszió történetéből (1612-1686)

megmentésén fáradoztak tagjai. A nép így fejezte ki háláját: „vigasztalnak bennünket". S valóban melléjük álltak akkor, amikor senki se törődött velük s kezdtek beletörődni sorsukba, kezdtek törökösödni. Érdekes dolog, hogy a pápa, a jezsuita rendfőnökök teljes mértékben támogatták e missziót. A magyar egyház azonban nem mutatott ekkora érdeklődést. A hazai rendfőnökök, akár osztrákok akár magyarok voltak származásilag, a misszió fennállásának 75 éve alatt nehézkesen, hiányosan, csak a római rendfőnök határozott utasításainak engedve küldtek embert a török misszióba. Némi magyarázatul szolgálhat, hogy aránylag kevés volt a magyarul és szlávul tudó emberük, mert itt Pécsett mindkét nyelvre szükség volt. S ezekre nagy szükség volt az akkor nekilendült iskola-fejlesztésben. Pedig itt, írja az egyik misszionárius, egy ember nagyobb lelki aratást végezhetne, mint királyi területen két középnagyságú kollégium teljes egészében. A római Hitterjesztési kongregáció nem örült a pécsi jezsuitáknak, mert ezek a magyar püspököknek voltak az exponensei, helynökei, akiket ő eleve kizártaknak tekintett a területről s helyettük a boszniai barát-püspököket bízta meg az egész hódoltsági terület adminisztrálásával. Utóbbi testület szemében a legnagyobb szálka a licenciátusok voltak, akikben Rómában csak a protestáns hatást látták átszivárogni a katolikus klérusba. A száznál több jezsuita, köztük igen szép számmal erdélyiek, mégis helytállt. Ki rövidebb, ki hosszabb ideig állt a vártán, megosztotta az igazán leszegényedett nép sorsát, összetartotta őket, adott nekik kulturális lehetőséget az iskola révén, és kitartottak elsősorban a magyarok miatt. Mert mint írják, a szlávoknak itt volnának a bosnyák barátok, a fráték, azoktól elmehetnénk már erről a nagyon nehéz helyről. De a magyaroknak akkor nem lenne papjuk . .. JEGYZET 1. A hódoltsági jezsuita misszióról létrejöttéről és tevékenységéről legnagyobbrészt a jezsuita rend római levéltárának egy kötete ad felvilágosítást, melyre Szilas László levéltáros hívta fel figyelmünket. Jelzete: ARSJ. Austr. 20. Címe: Missio Hingarica et Transilv. Ebben Szilas számozása szerint kb. száz levél és irat vonatkozik a Pécs-Belgrádi működési területre. Nyelvük latin, olasz, kettő magyar. 2. Bethlen Gáborral kapcsolatos levelek. Vásárhelyi Pécsről 1613. április 23. és Sziny István Belgrádból 1613. augusztus 7., továbbá 1913. november 29. 3. Autobiografija Bartola Kasica - kiadta Vanino Miroslav Zagreb 1940. Itt Kasic részletesen számol be a saját és Sziny István útjáról Duborvniktól Belgrádig, a Bethlennel való találkozásról, s a misszió kezdeteiről. Horvát és boszniai vonatkozásban Vanino sok anyagot közöl „Relazione della vita e costumi di Don Simone Matcovich" címen a Vrela i Prinosi 1. kötetében, (Sarajevo, 1932.) 84-99. oldalon. 4. Az 1630-as évekről a zágrábi régi káptalani levéltárban lévő anyag Vinkovich Benedek pécsi püspök idejéből, Horváth János helynökkel folytatott hivatalos levelezése 1631. márc. 16-1639. febr. 9-ig. Magdalenich Tamás említett levele 1633. okt. 13-án kelt Pécsett és Vinkovich iratai közt található. 5. A Magyar Országos Levéltár is őriz szép anyagot a pécsi és koppányi, illetve andocsi misszióról: Kam. lt. Acta jes. irreg. B. 414. jelzéssel a nagyszombati és győri kollégium anyagában. 6. A pannonhalmi főapátság a Litterae annuae Provinciáé Austr. S. J. köteteiből igen sokat őriz E 118. jelzés alatt. Ezek évenkint beszámolnak a hódoltsági misszióról is. Az 1612—1686-ig itt működő jezsuiták beosztásáról lásd: Lukács L. Catalogi personarum et officioram II. III. IV. köteteit (Roma 1980-tól).