Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - FRICSY ÁDÁM: A pécsi jezsuita misszió történetéből (1612-1686)

érseket, főpapot kérnek e területre. KERESZTESI MÁTÉ neve került ekkor szóba, a terv meghiúsult, de 1631-ben Pázmány Péter érsek megbízásából végigjárja az egész hódoltsági területet. Gyöngyösi plébános, nyitrai kanonok lett, de püspöki megbízatást sem ő sem más magyar pap nem kapott a hódoltsági területre 150 év alatt. Kedves vonása a pécsi misszió kezdetének, hogy egyszerre támad egy politikamentes nyüzsgés, mely felpezsdíti rómaiak és magyarok, egyháziak és világiak érdeklődését a hódoltság népei iránt. Pedig már úgy tűnt, hogy teljesen elfelejtették őket. A háborúk és békekötések lefoglalták a nagyok figyelmét, a főpapok nem mertek erre a területre jönni, különben is ők a „német császár" emberei voltak, az nevezte ki őket püspökké, tehát a török ellenfelei. Egy akkori magyar püspök bele sem tudta képzelni magát ebbe a világba. Pedig a nép várta püspökeit és bízott bennük. Mikor 1581-ben DE STEFANIS BONIFÁC püspök Pécsett járt, vagy amikor 1631-ben MASSARECCHI PÉTER bérmált Pécsett, örömmel sereglettek össze a hívek. Ezek a ferences püspökök járják időnként az országot. Különös, hogy a királyi területen élő pécsi püspökök közül egy sem nevezett ki közülük bárkit is saját vikáriusává vagy segédpüspökévé, ahogy később a jezsuitákat kinevezték, akiknek a rendi házfőnöke lett mindig kinevezve pécsi, majd veszprémi helynökké. Pedig így már előbb is biztosíthatták volna jogfolytonosságukat ezen a területen, jobban kapcsolatban maradhattak volna híveikkel, egy-egy papot is küldhettek volna ide, s a Hitterjesztési római kongregációnak sem kellett volna a királytól kinevezetteket annyira - és sokszor egészen csúnyán félrelöknie s tőlük függetlenül idegen országbeli embereket vizitátorokká kinevezni. Vásárhelyit mindenesetre nagy lelkesedéssel fogadták Pécsett a törökök és magyarok egyaránt. A török elsősorban gyógyító ereje miatt hívta Vásárhelyit előbb Kanizsára, utóbb Pécsre. A korabeli Litterae annuae sok olyan gyógyulásról írnak, amelyek imádsággal, evangéliumi szövegek ráolvasásával, kegytárgyak viselésével, szenteltvízzel való meghintessél történtek. Ettől a megjegyzéstől függetlenül is áll az a tény, hogy Vásárhelyi több alkalommal említ gyógyászati anyagot Belgrádba s más helyekre írt leveleiben, tehát természetes gyógymódokat is alkalmazhatott. S a lelki beszélgetés, a belső lelki egyensúly helyreállítása, házasságok rendezése, haragosok kibékítése sok embernek adta vissza a testi és lelki egészséget. Valakinek a hasából eltávolította az illetőt gyötrő kígyót. A rendfőnök azt mondta az esetre, hogy bárcsak sikerülne az ördögi kígyót is minél több ember lelkéből kiűzni. A gyógyításokért viszonzásképpen megengedték a törökök Vásárhelyinek, hogy honfitársainak lelki gondozását is végezze. Talált egy tanulatlan papot, aki tudott ugyan latinul olvasni, de érteni nem értett semmit a misekönyv szövegéből. Ezt Rómába irányította, hogy tanuljon valamit latinul és gyóntatni. Hallotta, hogy Temesváron van egy István nevű magyar pap, azt is Pécsre kérte munkatársnak. Találtak azonban Baranyában vagy tíz olyan falusi vallási vezetőt, akikről semmi jót sem tudtak mondani Vásárhelyiek. Ezek a jámbor nép élére álltak, papi sőt püspöki jogokat bitoroltak. Kiszolgáltatták a szentségeket, sőt miséztek is. A jobbindulatúak azért tették ezt, hogy a szent cselekmények feledésbe ne menjenek addig, amíg jönnek megint katolikus papok. Volt köztük olyan, aki egy egész falut térített vissza a katolikus hitre. A tudatlanság és babonaság mellett az erkölcseikben sem voltak éppen példaszerűek. A nép, mely vallásilag még tudatlanabb volt, mint ezek a „papjai", mert így nevezték őket maguk között, elfogadta őket, hogy legyen, aki vezeti közös imáikat, búcsúkra vezesse őket, énekeljen velük magyar szent énekeket, kereszteljen, eskessen és temessen.