Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)
MŰHELY - TÍMÁR GYÖRGY: Pécs vallási élete a török uralom előtt
A Piéta kápolna a magyar gótikának egy igen jellegzetes és kedvelt Mária kultuszbeli megnyilatkozását jelentette a középkori Szent Bertalan templomunkban. A másik Szűz Mária oltár magában a templomban állott. Róla több írás is megemlékezik. Az egyik, 1507-ből kelt akta az oltárt Fördős vagy Fürdetős Mária oltárnak nevezi. Azon vitatkozhatnak a tudósok, hogy honnét ered ez az elnevezés. Vajon onnan-e, hogy a középkorban a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnep neve ez lett volna: Fürdős, vagy Fürdetős Mária? Az ebből a korból származó egyik nyelvemlék (Müncheni kódex) naptára „Mária Tisztulattyának" nevezi ezt az ünnepet. Vagy talán onnan, hogy az oltár sok javadalma között volt egy ház jövedelme is, mely egy városi fürdő mellett állt? Minket ez talán kevésbé érdekel. Inkább érdemes az írásokból azt felismerni, hogy ez az oltár talán az egyik legkedveltebb oltára lehetett a pécsieknek. Számos alapítvánnyal látták el, és erről az oltárról szól a legtöbb feljegyzés is. Ha arra gondolunk, hogy a török előtti időkben még óriási volt a gyermekhalandóság mindenütt, akkor megértjük, hogy az új anyák milyen aggódó lélekkel és meleg ragaszkodással keresték fel 40 napos gyermekeikkel a Szent Szűz oltárát, hogy ott megtisztulva és új reménységgel nézzenek saját és gyermekeik jövője elé. Ennek a Mária oltárnak egy másik jelzőjét is találjuk: a németek oltára. Ehhez tudnunk kell, hogy Janus Pannonius püspök segédpüspöke Huendler Vitus, német származású karmelita szerzetes volt. Az ő köréje tömörült német kolónia úgy látszik e Mária oltárhoz ragaszkodott, és az oltár egyik papja, maga is német származású, volt e németek lelki gondozója. Egyébként a város lakossága zömében magyar volt. Ez nem csak a későbbi időkből származó lakóösszeírásokból tűnik ki, hanem a Szent Bertalan templom török előtti utolsó plébánosának, Csárai Mátyásnak feljegyzései is tanúsítják. A történelem viharában valahogyan megőrződött ugyanis Csárai plébános saját birtokában lévő misekönyve. Ez nem azonos a már említett Pécsi misekönyvvel, hanem egy későbbi, Bécsben nyomtatott, az esztergomi egyházmegye részére készült misekönyv. Ebben a plébánosnak sok bejegyzése olvasható. Közöttük az egyes evangéliumok és szentleckék latin szövegébe beleírta néhány szó magyar jelentését. Bizonyára a misekönyvet vitte fel a szószékre, és ott fordította a szöveget. Mégpedig nem németül vagy horvátul, hanem magyar nyelven olvasta fel az olvasmányokat. Csárai misekönyve más szempontból is tanulságos. Mivel maga a misekönyv nem a pécsi gyakorlatot tartalmazta, ezért Csárai plébános számos helyen bejegyezte az eltéréseket az esztergomi szokástól. Néhol énekek dallamát is bejegyezte. Radó Polikárp e dallamok között pécsi dallamokat is sejt. Meg kell emlékeznünk a középkori pécsi ispotályról, mely a 14. század első felében Petrovich E. szerint szoros összefüggésben volt a plébániával. Erre utal az ispotály 1348-ból, 1358-ból és 1365-ből adatolt neve: Szent Bertalan Ispotály. Mikor vette fel a kórház a Szt. Bertalan nevet? Erre nincsen adatunk. Az ispotályról az első híradás 1181-ből való. Vajon az ispotálynak ez apostolról való elnevezése megelőzte volna Bertalan püspök itteni működését? Vagy az apostolereklye ideérkezésével kapcsolatos ez is? Olyan kérdések ezek, melyekre újabb adatok híján nem nagyon várhatunk választ.
