Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - TÍMÁR GYÖRGY: Pécs vallási élete a török uralom előtt

aranyforintot tett ki, és kamataiért a székesegyházi karkáplánok naponta egy misét végeztek. Ez az 1500 aranyforint akkora összeg volt, amiért már komolyabb birtokot lehetett vásárolni. Visszatérve a Szent Bertalan templom oltáraira, ezek a középkori vallásosság jellegzetes megnyilvánulásai voltak, ugyanakkor az azokat fenntartó testvérületek, céhek, családok stb. - ma úgy mondanánk - státuszszimbólumainak tekintették. A templom ismert oltárai közül a Szent Miklós oltárban megnyilvánuló tisztelet a középkorban igen elterjedt volt. A gabonakereskedők, a pékek, a vászonszövők, borkereskedők, ügyvédek, patikusok, olajárusok, hídépítők, szabók, halászok, vízimolnárok, zarándokok, diákok stb. védőszentje volt. Végül is nem tudjuk eldönteni, hogy ez az oltár kiké lehetett. Vajon a pécsi patikusoké-e (több ilyenről is tudunk), vagy az ügyvédeké? - róluk is maradt feljegyzés. De természetesen voltak Pécsett pékek is meg bor-, gabona-, olajkereskedők, stb. A Corpus Christi oltár az oltáriszentség pécsi különös tiszteletét jelezheti. Arra is mutat, hogy Pécsett a templomokkal kapcsolatban működhetett a hazánkban a középkor végén igen elterjedt Krisztus Teste társulat. E társulat célja volt az Oltáriszentség tisztelete. A tagok minden csütörtökön az Oltáriszentség dicsőítésére végzett szentmisén vettek részt, és gondoskodtak arról, hogy Oltáriszentség vétele nélkül ne haljon meg közülük senki. A török ideérkezése előtt volt a városfalon kívül egy Corpus Christi templom is. Feltűnő, hogy erről is úgy emlékezik meg a feljegyzés, hogy kis hegyecskén - monticulum - állt. Minden bizonnyal a korábban már említett Pál püspök által elrendelt körmenet végpontjánál építették ezt, ahol a Szent Bertalan templom plébánosa emelte magasba a keresztet. Vagyis a mai Kálvária dombon állhatott a falakon kívüli Corpus Christi templom. Talán ez volt az a szent hely, amelyről Bálint Sándor mint középkori pécsi búcsújáró helyről emlékezik meg. Az Urunk színeváltozása oltár jellegzetesen későközépkori ünneplési típust jelenít meg. Magát az ünnepet ugyanis III. Kallixtus pápa a nándorfehérvári győzelem emlékére tette az Egyházban egyetemessé. A nándorfehérvári győzelemről - gondolom - nem kell sok szót vesztegetnünk. A nándorfehérvári győzelem 1456-ban volt. Az Urunk színeváltozása ünnepi rangra emelése ezután jött. Templomunkban 30 év elteltével már állt az ünnepről elnevezett oltár (1489). Magát az oltárt 1489-ben alapította bizonyos Tamás pécsi polgár, nyilvánvalóan arany míves mester azzal, hogy az oltár kegy urasága halála esetén szálljon a pécsi aranymíves céh mestereire. Az arany míves céh pécsi léte elgondolkodásra késztet. Az ugyanis nem lenne csodálni való, ha például a bognárok, a csizmadiák, a bőrösök, stb. pécsi céhéről találnánk feljegyzéseket. E céhek bizonyára meg is voltak, ha nem is maradt fenn róluk írott emlék. De hogy arany mívesek Pécsett annyian voltak, hogy érdekeik védelmére és ápolására egyesületet alapítottak, az feltűnő. Igaz ugyan, hogy életlehetőségeik szoros kapcsolatban voltak az e korban Pécsett virágzó magas anyagi és szellemi élettel. Mégis meglepő, hogy a finom kéziparnak Pécsett ennyi munkása legyen. Talán összefüggésbe lehet hozni az aranyművesek céhével, illetve e mesteremberek nagy számával Pécs két érdekes elnevezésű középkori emlékét, az Aranyoskutat a volt papi szeminárium épülete és a középkori préposti ház között, valamint az Aranyos Mária kápolnát, mely egykor a Székesegyház északi oldalán állott.