Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

az a körülmény utal, hogy Victorinus elméleti munkáinak egyes tételei majd egy évszázaddal a püspök halála után is jelentkeznek Pannónia keresztényeinek gondolatvilágában, bizonyítván azt, hogy e munkák még ekkor is széles körben ismertek voltak (NAGY T. 1939. 52.). Victorinus működése arra a 270 és 303 közötti viszonylag békés időszakra esett, amikor átmenetileg szüneteltek a keresztényüldözések. Ez alatt a közel egy generációnyi idő alatt erősödtek meg annyira a pannóniai keresztény közösségek, hogy a már felsorolt városokban - közöttük Sopianae-ban is szilárdan megvetették a lábukat. Erre az időszakra tehető a pannóniai püspökségek megszerveződése, amelyek sorában NAGY T. következtetése alapján Sopianae nevét is számon tarthatjuk (NAGY T.: 1939. 210.). - A vallásbéke e rövid korszaka azonban véget ért. Diocletianus - a római állam és azzal együtt a római államvallás újjászervezésének nagy kísérlete során - felújította és minden addigit meghaladó szigorral végre is hajtotta a keresztények üldözését. Ennek a megújított vallásüldözésnek esett áldozatul 304. késő őszén Victorianus püspök, Pannónia legelső és egyben legnagyobb hatású tudós írásmagyarázója. De hosszú a sora Pannónia más városaiban is a mártíroknak. Sirmiumban 303-ban és 304-ben az ottani egyház valamennyi vezetője - Montanus, Irenaeus, Demetrius, Fortunatus, Donatus - az áldozatok között volt (BALICS 1901. 48 skk.). A mártírok eme legnagyobb pannóniai csoportjából egyedül Irenaeus püspök perének lefolyását ismerjük részletesen, a többiek passiója - bár az iratok létéről tudunk - nem maradt ránk. Az Irenaeus legenda így beszéli el a történetet: ^mikor Diocletianus és Maximianus császárok alatt az üldözés elkezdődött, akkor a keresztények különféle küzdelmeket vívtak, a zsarnokok által kirótt büntetést áhítatos lélekkel fogadták Istentől, s az örök jutalom részeseivé tették önmagukat. Ez történt Isten szolgájával, Sirmium város püspökével, Irenaeussszal. . . Elfogatása után Probushoz, Pannónia praefectusához vitték. Probus így szólt hozzá: »Alavetve magadat az isteni rendelkezéseknek, mutasd be az áldozatot az isteneknek! « Irenaeus püspök így felelt: »Irtasson ki, aki az isteneknek és nem az Istennek mutat be áldozatot.« Probus praefectus ezt mondta neki: »A legkegyelmesebb császárok megparancsolták mind az áldozatbemutatást, mind a kínvallatást. « Irenaeus püspök ezt felelte: »Szamomra úgy szól a parancs, hogy inkább vállaljam a kínoztatást, mintsem Istent megtagadva a démonoknak mutassak be áldozatot.« Probus így szólt: »Vagy bemutatod az áldozatot, vagy megkínoztatlak. « Irenaeus ezt felelte: »Örülök, ha megteszed, mert Uram szenvedéseinek részeseként leszek áldozat.« Probus praefectus elrendelte hát megkínoztatását. Miközben igen kegyetlenül gyötörték, a praefectus így beszélt hozzá: »Most mit szólsz Irenaeus? Mutasd be az aldozatot!« Irenaeus ezt válaszolta: »A jó hitvallással áldozok Istennek, kinek mindig is bemutattam az áldozatot. «" - Ez után következik a fizikai kínzások részletes leírása, Irenaeus feleségének, gyermekeinek elővezettetése, hogy az erőslelkű püspök fizikai kínjait a szerettei jelenléte által adott