Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - GERGELY JENŐ: Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai

békepapok elleni intézkedéseit hagyta jóvá, hanem 1958 elején kiközösítéssel sújtotta azokat a katolikus papokat is, akik az előzetes intés ellenére országgyűlési képviselőséget vállaltak. AII. VATIKÁNI ZSINAT aggiornamentojának és VI. PÁL pápa új keleti politikájának a keretében érlelődtek meg a Magyar Népköztársaság és az Apostoli Szentszék közötti kapcsolatok rendszeressé tételének feltételei. 1963ban indultak meg a tárgyalások Róma és a budapesti Egyházügyi Hivatal illetékesei között. Ezek célja a modus vivendi elvi alapján, az ún. „kis lépések politikája" segítségével a legégetőbb vitás kérdések megoldása, a lelkipásztori tevékenység feltételeinek a biztosítása volt. A megbeszéléseket szükségessé tette az is, hogy az 1950. augusztus 30-án az akkori magyar kormány és a püspöki kar között aláírt egyezmény - amely egyház jogilag soha nem nyert elismerést - több ponton is korrekcióra szorult. Az előzetes konzultációk után Budapesten 1964. szeptember 9-14. között került sor a tárgyalások utolsó fordulójára. A részleges megállapodást tartalmazó okmányt és a hozzá csatolt, 16 pontot tartalmazó, de titkosnak minősített jegyzőkönyvet szeptember 15-én írták alá. A kiadott közös közlemény tartalmazta a megállapodás szövegét, ami látszatra igen soványnak tűnik. A részleges megállapodás 1. pontja a püspöki kinevezésekről (és általában a Szentszéktől függő stallumok betöltéséről) szólt. Ennek az volt a történelmi jelentősége, hogy a Szentszék tudomásul vette: a magyar állam (az Elnöki Tanács) előzetes hozzájárulása szükséges az általa eszközölt kinevezésekhez. Ez magyarul az Állami Egyházügyi Hivatal előzetes vétójogának az elismerését jelentette. Akire Budapest nemet mondott, annak kinevezésétől Róma eltekintett. A 2. pont a püspökök és a papság alkotmányra teendő esküjéről rendelkezett, kimondva, hogy ez az eskü nem lehet ellentétes a klerikusok egyházi állásával és kötelességeivel. A 3. pont a római Pápai Magyar Egyházi Intézet helyzetéről tartalmazott konkrét megállapodást, lehetővé téve igen korlátozott keretek között a magyar papnövendékek vagy papok ottani képzését, illetve továbbképzését. A titkos protokollumot azóta sem hozták nyilvánosságra sem Rómában, sem Budapesten, bár az abban foglaltak nagy része már az itthoni rendszerváltás előtt megoldódott, illetve az új helyzetben hozott intézkedések következtében aktualitását vesztette. A tárgyalássorozat folyamán - a protokollumban rögzítettek szerint - az alábbi fontosabb kérdések merültek fel és vártak megoldásra: az egyes püspökök személyi helyzete, szabadsága, érintkezési lehetősége Rómával és saját papjaikkal; az ún. miniszteri biztosi intézmény (a „bajszos püspökök") felszámolása; az egyházmegyék kormányzásának szabadsága; a letartóztatott és felfüggesztett papok és szerzetesek ügye; a papi szemináriumok visszaadásának lehetősége; a szerzetesrendek és a kongregációk működési engedélyének visszaállítása; a katolikus intézmények és egyesületek engedélyezése; az iskolai hitoktatás fakultatív lehetőségeinek garantálása; a templomon