Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BÁN PÉTER: A világi papság és a papképzés helyzete Magyarországon II. József korában

A római katolikus lelkipásztori teendők ellátására készülő szeminaristák országos összesítésben majdnem kereken 20%-kal voltak kevesebben II. József uralkodásának végén, mint egyházpolitikai rendeletei kibocsátásának kezdetekor. Tudjuk azonban, hogy az alsópapság létszáma nem alakult ennyire negatívan, s egyébként is figyelembe kell venni a kiképzési időt. Végső soron feltétlenül hiány mutatkozhatott laikus katolikus plébánosokban s káplánokban, és ezt csakis a feloszlatott szerzetesrendek tagjai közül lehetett pótolni. A kolostorok korábbi és tanultnak minősülő lakói közül 825-ről tudhatjuk biztosan, hogy fizetett világi papi szolgálatot vállaltak.

14 (Ez a szám feltűnően közel áll a korábban kimutatott 817 lelkészi álláshoz. Ilyenformán felvethető az a hipotézis, hogy az 1780-as évtized első felében tanult szeminaristák csak az elaggott, elhunyt papokat pótolták.) A rendek maradékaiba belépni kívánó növendékek számára a pozsonyi és a nagyszombati (majd pesti) „seminarium generálé"-k léteztek II. József időszakában. Ezeknek jövedelmi adottságai kimondottan kedvezőek voltak, kihasználtságuk viszont annál inkább lecsökkent. A pozsonyi Szt. Imre képző vagyonát 355 ezer ezüstforintra becsülték, évi bevételét (23 879 frt.) pedig csak a prímási főegyházmegyei szemináriumok éves ellátottsági szintje múlta felül. A nagyszombati, ill. pesti Szt. Istvánnak szentelt szemináriumnak viszonylag alacsony, 4686 forintban rögzített évi proventusát nagyobb vagyoni állaga ellensúlyozhatta (519 319 frt-ban határozták meg). Sajnos ugyanebből, az 1782. esztendőből nincsenek adataink a két reguláris papokat képző intézménynek a létszámáról - hiszen nem is léteztek -, de 1790-ben számszerűen leírták, hogy a pozsonyinak 7, a Nagyszombatról Pestre helyezett generális szemináriumnak 40 hallgatója volt. A hivatalosan szerzetesnek tanulók létszáma tehát valóban rendkívül radikálisan lecsökkent: az 1782. évi (akkor egyházmegyei) növendékek 471 főnyi létszámának mintegy 10%-ára. Ez megfelelt II. József elgondolásainak, de azt is bemutattam, hogy a világi papneveldék egyidejűleg nem ellensúlyozták ezt a visszaesést. A VI. táblázat adatai nemcsak országos áttekintésben érdekesek, mert látni lehet, hogy nem minden egyházmegye jutott egyforma sorsra. Szinte kínálja magát a kérdés: az egyházmegyék szerinti regionális eloszlást nézve a szükségletek milyen mértékben orientálták a szemináriumi képzésben részesülők megoszlását? Nem egy esetben igazolható, hogy a kereslet nem befolyásolta igazán a papnövendékek beiskolázását. Dalmáciában pl. feltűnően, a székesfehérvári, a rozsnyói és a boszniai püspökségek területén viszonylag kevés hívőt kellett ellátni egy lelkipásztornak, ugyanakkor mind a négy helyen kicsit növekedett a szemináriumi hallgatók száma. Kalocsa, Pécs, Veszprém, Nyitra, Szombathely, Vác, Zágráb egyházmegyéiben ellenben 1000 fő fölött volt az egy plébánosra, ill. káplánra jutó katolikusok lélekszáma, és - Veszprém, Szombathely kivételével - mégsem tapasztalható a papnövendékek számszerű növekedése az 1790. évig. Az adatbázis területileg árnyalt szemrevétele egy másfajta