Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

MŰHELY - MAJDAN JÁNOS: Baranya első vicinálisa (A dráva-völgyi helyiérdekű vasút)

MAJDAN JÁNOS BARANYA MEGYE ELSŐ VICINÁLISA A dráva-völgyi helyi érdekű vasút A Dunántúl déli területén az országban az elsők között nyílt a vasút. Az üszögi állomástól Mohácsig közlekedő szerelvények 1857. május másodikától szállították a mecseki szenet a gőzhajók számára. Az egy évtizeddel később - 1868. május 5-én Barcs felé megindult forgalom lehetővé tette a trieszti kikötő gyors elérését, és biztosította az ország vasútállomásokkal rendelkező településeivel a közvetlen kapcsolatot. Baranya megyéből 1870. december 20. után könnyen és gyorsan utazhattak a polgárok Villányon és Eszéken át az Alföldre. Amikor 1882. november 16-án átadták a Dombóváron át Kelenföldre vezető vaspályát, megvalósult a megye és Pécs közvetlen fővárosi összeköttetése, A nagy távolságokra utazó polgárok választhattak az útirányokban és a vonatokban. A fuvarozók kihasználták a gyors és olcsó szállítási lehetőségeket. Az országban és a birodalomban minden település könnyen elérhető volt. Nem így a megyén belül, ahol még a hivatalos útra indulók is meggondolták a szekéren, hintón vagy postakocsin való zötykölődést. Az árukat aránytalanul megdrágították a rossz utakon történt szállítások. Ezeken a gondokon enyhítettek országszerte a helyiérdekű vasutak, melyeket közismerten vicinálisoknak neveztek. Az 1880-ban rögzített XXXI. törvény lehetővé tette az olcsó vasutak építését, nyolc évvel később további állami támogatásokat biztosítottak a kivitelezőknek.

1 A baranyai polgárok közül a Dráva völgyében élők nehezen tudtak szárazföldön közlekedni és szállíttatni, s még a megyeszékhely elérése is bizonytalanná vált esőzések alkalmával. Különösen hiányzott a vaspálya a siklósiaknak, akik az alsó-baranyai központ szerepét kívánták növelni vasúttal. Ezért nem véletlen, hogy a Dráva-völgyében indult meg a szervező munka az első baranyai vicinális megépítésére. A vasútépítés első lépése minden esetben az előmunkálati endegély megkérése volt. A „Kereskedelemügyi m. kir. miniszter" hivatalához fordult vállalkozók 1899. október 25-én kaptak választ beadványukra, amelyben Hegedűs Sándor miniszter közölte: „Elvers Rudolf jószágbérlő karancsai és Horváth István mérnök pécsi lakosoknak a m. kir. államvasutak Baranyavár-Monostor állomásától Karancs, Herczegszőllős, Czúza és Vörösmart irányában Kiskőszegig vezetendő rendes vagy keskeny vágánya, gőzmozdonyú helyi érdekű vasút-vonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadtam."

2 Megkezdődhetett a munka szervezése, melynek során a tervezett vonal mellett található települések részletes ismertetést hallottak a vaspályáról. Ezek alapján döntöttek a képviselő testületek az építkezés támogatásáról, a részvétel módozatairól. Sok helyen hosszú viták után került sor a végső döntésre, melyet ki kellett függeszteni 15 napra a községben. Amennyiben a határozat ellen fellebbezés érkezett, akkor a megyegyűléshez továbbított ügy nem lépett életbe, míg a törvényhatóság, illetve végső fórumként Tervek, viták, engedélyek