Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

MŰHELY - KISS MÁRIA MAGDOLNA: A Drávaszög falusi társadalma a 18. század végén

alkalmazottat számoltak összesen. Számukra többnyire az uradalom építtetett jó minőségű anyagból több szobás házat, melyekhez kamra, pince, istálló is tartozott. Megélhetésükről részben a földesúr, részben a jobbágyság gondoskodott

14 (DANYIDÁVID 1960). A faluközösségek egészén belül vallási és ezzel összefüggésben sokszor nemzetiségi alapon is különféle hívő közösségeket alkottak a lakosok. így a szerbek a görög-keleti felekezethez tartoztak, a horvátok és a németek a római katolikus hitet, a magyarok a református hitet vallották. Egy-egy gyülekezet lelkipásztora többféle munkát végzett, fő feladata mellett néha tanítói feladat ellátására kényszerült; sőt előfordult olyan eset, hogy a jobbágyság érdekeit még az uradalom ellenében is képviselték papok, lelkészek. Például a metropolita 1760-ban elvitte a dárdaiak kérelmét Bécsbe a királynőhöz, melyben a túlzott robotoltatás miatt panaszkodtak.

15 Az egyházi képviselők és a parasztság viszonya azonban nem mindig volt problémamentes. Lőcsön azért ütköztek össze, mert a jobbágyok nem fizettek az egyháznak a temetésért, sőt a halottakat saját szokásuk szerint temették el. A vizitátor hozzáteszi: „ebben a dologban az uradalmi provizor a plébánia lakóit még bujtogatja is" (BRÜSZTLE 1876-1880. III. 597). Természetesen sokszor a papság jellemével és viselkedésével sem voltak megelégedve a felettesek. A 18. század közepén egy vizsgálat alkalmával lejegyezték, hogy Baranyabán lelkésze „ostoba, erkölcstelen, részeges, káromkodó, csúnya beszédű, falusiakhoz hasonló" (BRÜSZTLE 1876-1880. II. 60). A templomok építését patronusi joguknál fogva a földesurak segítették anyagilag, de az egyházi vezetőket az illető hívő közösségek tartották el, ők fizették a kereszteléstől a temetésig a szertartások költségeit, valamint a tizedet. Robotban művelték a papság földjét, javítgatták a templomot és a paplak épületét. így például a baranyabáni pópa 1784/85-ben évi 80 Ft készpénzt kapott és 1/2 telek jövedelmét élvezte, ugyanitt a katolikus papnak 778 Ft-ot fizettek. A várdaróci református lelkészt teljesen a hívei tartották el, ezenfelül földjét 1 Ft-os árendába adta ki.

16 A hívők összetartozás-tudatát erősítették a különféle ünnepek, így a németek Szent Sebestyén, Gertrúd ünnepét ülték meg, a horvátok Szűz Mária fogantatásáról emlékeztek meg stb. Ilyenkor istentiszteletet és vásárt tartottak, melynek hasznából az uradalmak részesedtek. Az ünnep nem mindig jelentett munkaszüneti napot, a parasztság zömének ekkor is kellett dolgoznia. Érdekes színfoltot jelentettek az eszéki ferences barátok, akik ünnepek alkalmával celebrálták a miséket, és időnként koldulni jártak a falvakba.

17 Az egyes településeken az iskoláztatás a vallási hovatartozással megegyezően szerveződött, sőt minden nemzetiségnél külön tanítók végezték az oktatást, illetve a görög-keleti szerbeknél ezt a tisztséget legtöbbször vallási vezetőjük, a pópa látta el.

18 Mindezek ellenére a németesítési törekvés a régió népoktatásában előtérbe került. 1783-ban például Baranya megye 122 katolikus tanítójából 42,62%-a beszélte a magyart. 72%-a a németet, 22,13% rendelkezett délszláv nyelvismerettel, és csak 16,39%-a tudott latinul (SÁNDOR 1977. 138-139). Az oktatókat munkájuk után községenként eltérően fizették. Baranyabán tanítója 74 Ft 55 dénárt, Baranyaszentistváné 25 Ft-ot, Hercegszőlősé 33 dénárt, búzát és tűzifát kapott, ezenkívül a községiek gondozták a tanítók házát és az iskolaépületet. A jobbágynépességnek az oktatás kérdéséhez való hozzáállása nem mindig volt megfelelő. Az 1784/85-ös felmérésre 5 horvát falu azt válaszolta, hogy „iskola van, de a gyerekek nem járnak oda, mert a