Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - ECSEDY ISTVÁN: Egy baranyai domb régészeti világhíre: Zók-várhegy

ECSEDY ISTVÁN EGY BARANYAI DOMB RÉGÉSZETI VILÁGHÍRE: ZÓK-VÁRHEGY A Mecsek környékének három olyan őskori lelőhelye van, amelynek neve évtizedek óta minden európai ősrégész számára ismert. A régészetből vizsgázó egyetemista könnyen pórul járhat Zürichben, Hamburgban, Krakkóban, de Londonban és Los Angelesben is, ha Zengővárkony, Pécs-Jakabhegy vagy Zók-Várhegy megemlítésekor semmi sem jut eszébe. Zengővárkony újkőkori, Zók korabronzkori és a Jakabhegy vaskori leleteit minden valamirevaló összefoglalás említi, de a 70-es éveket megelőzően csak a zengővárkonyi telep és temető területén történtek jelentős mértékű feltárások. Ezeket Dombay János végezte, ő publikálta az eredményeket is (DOMBAY 1960). Mind Pécs-Jakabhegy, mind Zók-Várhegy esetében azért volt szükséges a rendszeres kutatások megkezdése, hogy az innen előkerült leletanyagra támaszkodva megpróbálhassuk az alaposan felgyülemlett és olykor ellentmondásos nézetek, elméletek revízióját, megismerjük a lelőhelyek valódi jelentőségét (MARÁZ 1978; ECSEDY 1982). Ez a beszámoló a zóki ásatásokat szándékozik ismertetni. Zók kicsiny, szinte csak egyetlen utcából álló falucska Pécstől délnyugatra, Bicsérd és Aranyosgadány között. A falu a Pécsi-víz völgyének kissé kiemelkedő északi peremén helyezkedik el. Vele szemközt, a völgy túloldalán félszigetszerű dombok sorakoznak, melyek a Mecsek tömbjétől délre elterülő dombvidék szinte csipkézetesen tagolt északi peremét alkotják. Ezek a dombok tehát kelet és nyugat felől mély völgyekkel határolt, észak-dél irányban elnyúló, egy kéz ujjaira emlékeztető kiemelkedések, amelyek mintegy „kinőnek" a tőlük délre fekvő, nagy kiterjedésű fennsíkból. Oldalaikat az erózió meredekre koptatta, emiatt legtöbbjüknek legmagasabb része csupán egy igen keskeny, észak-dél irányú gerinc, tehát jóformán csak lejtőjük van. Ezek a meredek lejtők településre nem alkalmasak, az erdős völgyek fölött szőlők és présházak találhatók rajta. Ha a dombok sorát a völgy szemközti partjáról nézzük, akkor a Várhegy csupán egy a sok szőlőhegy közül. Feljutva azonban az akácossal övezett domb tetejére, már több jellegzetesség is szemünkbe tűnik. A legfontosabb az, hogy a dombtetőn csaknem teljesen lapos és viszonylag széles (50-100 m) sávot alkotó kis fennsíkot találunk. Ez a „Várhegy egyenese", amit dél felől egy horpadás határol, megszakítva a különben folyamatos platót. Hogy ennek a horpadásnak régészeti jelentősége lehet, az kitűnik abból, hogy innen északra a talajt szürke, hamus, égett agyagrögöket és cserépdarabokat, állatcsont-töredékeket tartalmazó „telepföld" alkotja, míg a déli oldalon csupán a szokásos barna erdőtalajt találjuk, ami a pliocén-kori pannon üledékből és jégkori agyagos löszből álló