Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - KAJTÁR ISTVÁN: Önkormányzati élet Pécsett (1848-1918)

lakosság jogismeretére az alábbi eset: A belvárosban a közegészségügyi szabályrendelet korszerűbb (és költségesebb) szemétszállítási módot vezetett be, és többek között a sertések tartását is megtiltotta. Amíg a szabályrendelet a törvényes 30 napi közszemlére volt kitéve, fellebbezés nem érkezett. Mihelyt azonban a belügyminiszter által is jóváhagyott szabályrendelet rendelkezéseit alkalmazni kezdték, a polgárok tömege szisszent fel. A szabályrendelet ellen több mint húsz „felszólamlás" érkezett, a kérelmezők kivételes elbánásmódot igényeltek. A közgyűlés természetesen elutasította az elkésett kérvényeket, mert úgy látta, hogy „az igényelt kivételnek helye nincs, sőt ezen kivétel fontos köztisztasági, de különösen közegészségügyi tekintetből meg sem tűrhető, s az üdvös szabályrendelet által célba vett eredményt veszélyezteti". A szabályrendeletek rendelkezései a városi lakosság számára tehát akkor lettek igazán konkrétak, és a jogismeret akkor telítődött tartalommal, ha a szabályokat velük szemben kezdték alkalmazni! Mint arra már utaltunk, a miniszterek 1886 előtt is felülvizsgálták a szabályrendeletek egy részét. Ennek keretében 1872-1889 között 43 esetben kérték a pécsi szabályrendeletek megváltoztatását. Mivel az ismételt módosítások során néhány szabályrendelet ellen többször is volt észrevétel, ezeket is figyelembe véve az ebben az időben hatályban lévő 29 szabályrendelet közül 19-et érintett a miniszter leirata. Ezekhez azonban még hozzá kell számítanunk, hogy 4 esetben a jóváhagyás megtagadása miatt a szabályrendeletek létre sem jöttek. Tehát a város szabályrendeleteinek mintegy kétharmadát a miniszter kérésére módosítani kellett, mintegy 10%-uk meg sem születhetett! A közgyűlés a szabályrendeletet (a miniszteri leiratot figyelembe véve) legtöbbször kiigazította. Elképzeléseihez ritkán ragaszkodott, volt olyan eset, hogy elvi álláspontjának fenntartása mellett fokozatosan bár, de engedett. Hajlékony magatartása nem zavarta abban, hogy néha „duzzogva" ne hangoztassa, hogy a vonatkozó szabályozást másutt már jóváhagyták, máskor egyenesen „megsértődött", és a belügyminiszternek a szabályrendeletre kibocsátott rendelkezéseiről megállapította, hogy az abban „foglalt helytelenítő megjegyzésre a közgyűlés önérzetesen kijelenti, hogy az tévesen lőn alkalmazva". A miniszter akarata azonban az előbbi esetekben mégis érvényesült. A szabályrendelet-alkotás „letisztított formában" történő bemutatása után természetesen meg kell jegyezni, hogy egy-egy konkrét tárgykör szabályozásánál igen bonyolult összefüggések érvényesülhettek. Bizonyos kérdések szabályozása évtizedekre is elhúzódhatott, amire jó példa lehet a szőlőhegy-rendtartás. Ezt a kérdést 1854-ben és 1867-ben már szabályozták, de 1872-ben megállapították, hogy az 1867-es szabályozás elégtelen. 1874-ben el is fogadtak egy új „Szőlőhegy-rendtartást", amelyet azonban 1875-ben a belügyminiszter átdolgozásra visszaküldött. A szőlősgazdák azonban nem akarták a megnövelt számú szőlőpásztorok fizetésével együtt járó terheket viselni, és ezért a javaslat 1875. IV. 5-én lekerült a napirendről. Csak 1878 júniusában került újra ez a kérdés a