Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - MÁRFI ATTILA: Pécsi színházalapítási törekvések a reformkorban

szerint ez 1840 nyarán történt meg, valójában már több hónapja rendszeres előadásokat élvezhetett a városi polgárság. A Pécsi Polgári Casino 1839. július 29-én kötött szerződést Sey Ferenccel és német színtársulatával.

47 A szerződés három esztendőre biztosította a színigazgató számára a színház bérleti jogát. Az eddigi monográfiák Alexander Schmidt személyét tartották (tévesen) az első itt fellépő társulat direktorának (VÁRAD

Y 1896. 446). Az igazgató havonta volt köteles a bérleti díjat fizetni, s ezenfelül a Városi Szegény Intézet és az Ispotály javára évadonként egy-egy előadást kellett tartania. A színi mutatványokon kívül bírta a színházban tartandó táncestélyek rendezésének jogát. A havi műsortervezetet a városi tanács számára jóváhagyásra be kellett terjesztenie.

48 Ugyanis a Magyar Királyi Helytartótanács rendelete alapján csak olyan műveket adhattak elő, melyeket „a Pesti és Budai Színpadon legalább háromszor már adattak".

49 Ezzel az intézkedéssel a városi vezetés gyakorolta a közvetlen cenzúrát az új színház felett. A szerződés kitért arra is, ha esetleg magyar nyelven való előadásra lenne igény, akkor ezt a városatyáknak kötelessége biztosítani. (Azonban 1846-ig csak németül játszottak a Városi Színházban.) Az egyezség szerint az új direktornak kellett gondoskodnia a bérelt színház védelméről, és az előadások alatti rendet is biztosítania kellett.

50 Sey ezt önmaga nem tudta megoldani, de a városban állomásozó helyőrséget sem vehette igénybe. Végül is a színház védelmét felváltva vállalta el a polgári őrsereg és a városi hajdúk néhány önkéntese. Az épület november elejére került olyan állapotba, hogy a társulat felléphetett a polgárság előtt. Az 1839. november 3-án megtartott ünnepélyes nyitóelőadáson egy német szerző (Pannasch) 5 felvonásos színművét adta elő a német társulat, „Az izlandi halászlány avagy a horoszkóp" címmel.

51 A késő őszi debütálás után, a kedden tartott táncvigalmak kivételével naponta lépett a közönség elé Sey társulata. Repertoárjukon a kor divatszerzőin kívül szerepeltek Kotzebue, Goldini, Bellini és Schiller máig ismert művei is. Amilyen elhamarkodott volt a színház korai átadása, olyan elsietettnek bizonyult Sey Ferenc és társulata iránti túlzott bizalom is a város részéről. Alig két hónap leforgása után ugyanis a színigazgató ellen számos panasz merült fel. A Casino 1840 januárjában felszólította Seyt, hogy haladéktalanul változtasson magatartásán.

52 Az igazgató rendre elmulasztotta a próbák megtartását, színészeit nem fizette, s a Casino által kifogásolt szereplőket nem volt hajlandó kicserélni. Hetente l-l dalművet kellett volna társulatával játszania, de ezt sem tartotta be. Színészeivel több alkalommal bánt brutálisan. Több előadást a Társaság tudta nélkül tartott meg, s a bevételt a maga részére elsajátította. S ezt csak tetézte, hogy fizetési kötelezettségének sem tett eleget. Végül is az igazgató kapott lehetőséget, hogy változtasson eddigi „károsnak" minősített magatartásán, de csak újabb botrányokat halmozott fel az április végén bekövetkezett végső elbocsátásáig.

53