Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - BÁN PÉTER: A földbirtoklás szerkezete Baranya vármegyében a 18. század végén

don a történeti vármegye D-DK-i részén. Esterházy Miklós és Batthyány Strattmann Ádám már két-két részletben összpontosították falvaikat. A pécsi püspökség uradalmi területei látszólag széthullóbbak voltak, de képzeletbeli összekötésük - az északi Kárásztól Mohács vidékéig - egy hajdani vagy lehetséges egységet sugallhat. A pécsi székeskáptalan birtokállományának legnagyobb tömbje - a püspökségével éppen átellenben - Pécstől Ny-ra, majd D felé lenyúlva húzódott, de feltehetően nem véletlenül a megye DNy-i tájain voltak további szórvány földesúri területei: Bánfa, Bogdány, Vejti és Garé környékén. A pécsváradi bencés apátság birtoka két nagy párhuzamos testet képezett Baranya vármegye Ny-i részén, s nem sok választotta el őket egymástól. A székesegyház dominiuma alapvetően a központ köré települt; Magyarsarlóst csak egy közbirtokosság választotta el tőle, és nem messze távol feküdt É-on Magyarszék, D-en Szalánta helységekkel jelölhető két kisebb területe. Az 1780-as évekre lezajlott elkülönítés a dóm és a plébániák szolgáltató települései között ugyancsak nem nélkülözött egy praktikus földrajzi egységszempontot: az előbbi fenntartására szánt helyiségek Pécstől D-re és DK-re, az utóbbiakhoz soroltak É-ÉNy-ra alkottak többé-kevésbé összefüggő tömböket. A szemináriumi birtokokat valószínűleg utólag különítették el a káptalani és/vagy a székesegyházi állománytól: É-on egy blokkot Egyházbér központtal és Felső-Egerszeggel, D-en egy másikat Keszütől Bisséig. A pécsváradi bencések kivételével a többi kisebb rendi birtok elhelyezkedése inkább tűnik ötletszerűnek: a pálosok É-on, a klarisszák Vajszló környékén, a jezsuiták Görcsönyben. A Petrovszky család volt a legszámottevőbb nem mágnási birtokos família a 18. század második felében. Már 1767-ben két, önmagában geográfiai egységet képező birtoktesttel rendelkeztek a Mecsektől É-ra. Mindkét térségből azután tovább terjeszkedtek, részben új telepítések, részben birtokszerzemények révén. A Czindery família expanziója hasonlóképpen jól érzékelhető: Aranyost és Bogádot sikerrel kötötték össze egy Kistelek-Gadány-Regenye településcsoport megszerzése útján. Néhány példát még össze lehetne gyűjteni a láthatóan tudatos birtokszervezők köréből. Magyarázatot azonban jelenleg nem tudunk adni a birtoklási változások hétköznapi mozgatórugóira, ül. az azokat lehetővé tevő körülményekre. A végleges ítéletalkotást ezenfelül még más szempontok is kockázatossá tennék. A vármegye közigazgatási határa ugyanis nem jelentett „limes"-t a földesúri birtoklás számára. Legalább a szomszédos vármegyei területeken a földbirtoklás viszonyait kellene jobban ismerni ahhoz, hogy helytálló, hiteles képletbe helyezhessük egy-egy nagyobb intézmény vagy család földbirtokosi helyzetét. Pusztán példaként említek néhány adatot, amelyek esetleg vonzóak lehetnek a további kutatás számára. A pécsi káptalannak Somogy megyében 1767-ben 99, Tolnában ugyanakkor 29 egészteleknyi birtoka volt, az utóbbi vármegyében továbbá a püspökségnek 49, a pécsi pálosoknak 23. Hg. Esterházy Miklós a két említett szomszédos megyében összesen kb. 1500