Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - Dombay János (1900-1961) (Ecsedy István)

vezetése is felfigyel tevékenységére 1934—35 folyamán sikerült a gyűjtemény számára helyiségeket szerezni a pécsváradi várban, ahol az általa berendezett kis múzeum 1936 júniusában nyílt meg. Létrehozásában jelentős szerepe volt annak, hogy Dombay munkájának megismerése után a Magyar Nemzeti Múzeum vállalta az ügy patronálását, ami a kultuszminisztérium támogatását is lehetővé tette. Eközben szakadatlanul folytak a leletmentések Zengővárkony ban, Kékesden, Püspökszenterzsébeten, Szilágyon, Olasz községben, a pécsváradi altemplomban néhány év alatt olyan gyűjteményt hozott létre, ami egyebütt az országban évtizedek alatt alakult ki. Máshol autodidakta régiségbűvárok kezdték a munkát a múlt század végén, a harmincas években pedig már szakemberek álltak a múzeumok élén. Az autodidakta Dombay 1931-ben kezdte a gyűjtést, 1938-ban pedig a Pécsre költöztetett gyűjtemény már Baranya Vármegye Múzeuma, vezetője pedig az első cikkét az egyik legrangosabb régészeti folyóiratban közreadó elismert szakember. Zengővárkony újkori leleteinek első publikációja már a következő évben az Archeológia Hungarica sorozat köteteként jelent meg magyar és angol nyelven, miközben újabb avar Árpád-kori és római lelőhelyek ásatása kezdődött. Minden kiküzdött eredmény, minden teljesítmény egy újabb cél kitűzésére sarkallta, energiája szinte emberfeletti teljesítményt produkált, és mégis mindig rend volt körülötte: a régészeti anyag szakszerű leltározását nagy gondossággal folytatta, a leltárkönyvek kitűnő rajzainak tucatjait őrzik. Az 1940 és 1950 közötti mozgalmas évtized számára elsősorban a leletek megóvásának, kiállításának feladatát, a múzeum mint intézmény sorsának a felelősségét jelentette. Pécsvárad-Aranyhegyen és Zengővárkonyban folytatta megkezdett kutatásait, munkásságának egyik legfontosabb mérföldköve az 1950-ben a Megyei Múzeumban megnyílt első nagy régészeti kiállítás, a régebbi alapítású, de jóval kisebb intenzitással működő pécsi Városi Múzeumot 1951-ben egyesítették a Dombay által létrehozott Megyei Múzeummal. Az új, állami kezelésbe vett intézmény neve Janus Pannonius Múzeum, igazgatója Dombay János. Céltudatos, tervszerű munkáját egyre többen segítették, tiszta embersége, lelkesedése sokakat magával ragadott. Az ötvenes évek első felében sor került a múzeum tudományos kutatói létszámának fejlesztésére, a különféle gyűjtemények elhelyezésére újabb és újabb épületeket sikerült szerezni. Fáradhatatlan volt, és mindig az a cél vezette, hogy a régészeti, múzeumi munkát a lehető legmagasabb színvonalra emelje. A külső kutatók munkájának támogatásával, szeretett hivatásának népszerűsítésével, a múzeum fejlesztésén való állandó munkálkodásával, a múzeum évkönyvének elindításával fokról-fokra valósult meg mindaz, amit az évkönyv első kötetének általa írt bevezetőjében olvashatunk: „Abban a biztos meggyőződésben végeztük munkánkat az elmúlt időszakban, hogy alapokat rakunk le, amelyekre felépülhet itt Pécsett olyan múzeum, melynek működése a különböző szaktudományok számára haszonnal járhat, amely kielégítheti a táj népének irányában támasztott igényét, és méltó lehet ehhez a nagymúltú városhoz is." Az évkönyv megindítása a szakember múzeumigazgató számára kiemelkedően fontos. 1956-ban jelent meg a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvének első kötete, és mind Dombay János, mind a régióban dolgozó többi kutató számára biztosította a szakmai eredmények közlését. Mindenki számára magától értetődő módon érte el életének legmagasabb hivatali beosztását 1958-ban, amikor az összevont Baranya Megyei Múzeumi Szervezet Főigazgatója lett. Nem élete munkájának jutalma és elismerése volt ez a pozíció, hanem