Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - ECSEDY ISTVÁN: Egy baranyai domb régészeti világhíre: Zók-várhegy

ból készült simítókat és kalapácsokat, amelyek a bőrök puhítására, előkészítésére szolgáltak. A mellettük játszó kisgyermekek számára készültek a miniatűr korsók és tálak, és talán kis játékszereik kerekei voltak az orsógomboktól eltérően lapos, középen átfúrt agyagkorongok. Az állattartáson és a gabonatermesztésen kívül bőséges vadászzsákmány biztosította a közösség élelmezését. Vaddisznók, őzek és szarvasok csontjai fordulnak elő legtöbbször a hulladékgödrökben, ami rendszeres, szervezett vadászatra mutat. Ezeket is, és a leletek, által nem tükrözött, de joggal feltételezhető háborús vállalkozásokat is nyilvánvalóan a férfiak gyűlésein készítették elő, ami a közösség vezetésének kérdését veti fel, akárcsak a település védelmi rendszere kapcsán említett szervezettség. Magának a társadalmi szervezetnek a felépítéséről több bizonyossággal szólhatnánk, ha föltárhatnánk a falu temetőjét, ez azonban eddig nem került elő. A Vucedolról ismert „katakomba" (SCHMIDT 1945) és Tivat-Mala Gruda gazdag temetkezése (PAROVlC-PEálKAN-TRBUHOVlC 1974) alapján azonban joggal feltételezhető, hogy a nemzetségfő vagy a nemzetségfők egyike főnöki hatalommal rendelkezett, a környezetében lévő előkelők társadalmi tekintélye általánosan elismert volt. Ennek a csoportnak a számára dolgoztak a fémművesek, akik fegyvereiket és ékszereiket készítették. Azon túlmenően, hogy a feltárt leletanyag alapján bizonyossá vált, hogy Zók-Várhegy első bronzkori lakói a Vucedoli kultúra népességéhez tartoztak, tehát az úgynevezett „Zóki" kultúráról nem beszélhetünk, éppen a fémművességre vonatkozóan hozott lényeges új adatokat az ásatás. E folyóirat hasábjain már röviden összefoglaltuk a fémművesség kialakulási és korai szakaszának emlékeit (ECSEDY 1989, 83-85). A Vucedoli kultúra fémtárgyai olyan technológiával készültek, melynek eszközei a korábbi időszakban teljesen ismeretlenek (ECSEDY 1990, 211-225). Bár azt a korábbi feltevésünket, hogy már az új kőkor végén a helyi rézércből állítottak elő fémet a Mecsek-vidéken, egy Zengővárkonyból származó salak vizsgálata is bizonyítja (GLUMAC-TODD 1990), a már nem kísérletező, hanem mesterségként gyakorolt metallurgia a Fekete-tenger körzetében és az egész Balkánon csak az i. e. 3. évezred közepén, a korai helladikus bronzkor idejében lép fel, hazánkban először a Vucedoli kultúra telepein (HUNDT 1982). A zók-várhegyi telep több területén is előkerültek ennek a fémművességnek az emlékei. Különösen a lelőhely nyugati szélén feltárt egyik gödör és közvetlen környéke, valamint a telep északi peremén talált tűzhelyek és kemencék körzete bővelkedett öntőformák, öntőtégelyek maradványaiban. A gömbsüveg alakú, peremén kis kiöntővel ellátott öntőtégelyek a réz megolvasztására, tisztítására szolgáltak. A salakképző anyag nyilván ugyanaz a meszes konglomerátum lehetett, amelyet az edénykészítésnél már említettünk. De honnan szerezték be a rezet? Ekkor már valószínűleg nem a közeli Mecsek-hegységben minimális mennyiségben, és alig néhány helyen fellelhető