Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - Mohács mezőváros szabadalomlevele ( 1840) (Nagy Imre Gábor)

rében vizsgálatra utasította a megyét.

12 A fenti uradalmi nyilatkozat hivatali úton történő - kancellária-helytartótanács-megyegyűlés-püspöki uradalom - megkéréséhez és felküldéséhez még akkor is több mint fél év kellett, ha mindannyian a lehető leggyorsabban jártak el. Az uradalmi nyilatkozatot ugyanis 1838. április 2-i megyegyűlés terjesztette fel a helytartótanácshoz.

13 A hatvanosság 1838. május 19-én megbízta - az ágensek tanácsára - Klombauer Mihály bírót és Erdeődy jegyzőt, hogy amint a fenti iratok az udvari kancelláriához érnek, azonnal utazzanak Bécsbe (FÖLKÉR 1900. 61). Úgy látszik, már óvatos volt a város, nem akarta, hogy valamilyen felvetődő módosító javaslat miatt újabb hosszadalmas vizsgálat induljon. Ezért a küldöttség meghatalmazó levelében meghagyta: „ . . .a Tanács rendezése dolgában minden jót, és hasznost el kövessenek és semmi ujjat bé adni, vagy keresni ne bátorkodjanak, ne hogy ez által a privilégium létre hozása hátráltasson."

14 A Bécsből hazatért küldöttség örömmel jelentette június 24-én: „ . . .ezen városi Tanács rendezését illető, és annak útján fel küldött irományok a felséges Kancellárián már szerencsésen keresztül ment, s most tsak egyedül a felséges akaratiul függ annak Kegyes Királyi Kiváltságolt Levél formában leendő ki adattatása - melly végett Eö Cs. s Kir.: feö Hercegségét a Lajost annak kegyes ki adattatásáért meg is kérte a ki küldött deputatio."

15 Szepesy Ignác pécsi püspöknek, a város földesurának 1838. július 16-i hirtelen halála nagy szomorúságot és óriási ijedelmet okozott Mohácson, hiszen ő támogatta a város közigazgatási törekvéseit.

16 Mint Klombauer bíró mondta: „ .. .ezen véletlen eset [Szepesy halála] a mint bizonyos kút föböl értette, a mostan ki eszközlendő Városi Tanács rendezése esetében némű hátrállást, vagy tán örökös sebet okozhatna. .." (FÖLKÉR 1900. 61-62). A sebtében Bécsbe menesztett bíró azonban megnyugodva jelentette, hogy „.. .minden a Tanács rendezéséhez tartozó irományaink a felséges Cabinetben vannak, annál fogva a földes Urunk halála ebben hátrállást vagy más gáncsot nem okozhat".

17 1838 végén az uralkodónál, 1839 júliusában pedig ismét Bécsben járt mohácsi küldöttség és az ágensek egymás után arról tudósítottak: a város kérelme „ . . .legjobb rendiben volna, és nem félhetni, hogy az valamely akadályt szenvedjen"; „ .. .a Tanács Rendezése dolgában fent lévő ügyünk szerencsésen elöl halladott, és a fölséges kegyelemtül függ".

18 Végre, 1839. október 20-án az uralkodó „.. .a Város Tanácsa Rendezésében megkévántató Kegyes Kir: Adományos Levél ki adását.. . Legkegyesebben meg engedni méltóztatott.. ."

19 Az uralkodói engedély azonban még mindig nem jelentette a szabadalomlevél aláírását, kiadását és főképp nem kézhez vételét. Mindezekre még több mint egy évig kellett várniuk. A szabadalomlevelet az uralkodó, V. Ferdinánd 1840. március 26-án írta alá (FÖLKÉR 1900. 66). Ahhoz, hogy ténylegesen is kézhez kapja a város, előbb a szabadalmas mezővárosi rangról szóló királyi rendeletnek hivatali úton le kellett érkeznie a megyegyűlésre, ahol ki kellett hirdetni.

20 A kihirdetés és a taksa, a kiadásért járó díj lefizetése után kaphatta csak meg Mohács a szabadalomlevelet. 1840 februárjában László József bíró és Lehoczky György (a város új ügyvédje) Bécsben tett látogatásakor, Lajos főherceg audienciáján derült ki, hogy a város nem is volt tisztában a szabadalomlevél kiadásának útjával és módjával.

21