Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

MŰHELY - TAKÁTS LAURA: Baranya vármegye mezőgazdaságának néhány vonása a 19. század végén

A gazdaságok számának és területének megoszlása kezelési mód szerint Kezelési mód Gazd.-ok száma % Gazd.-ok területe % Tulajdon 47454 94,92 471818 64,76 Haszonélvezeti 635 1,27 86040 11,81 Önkezelés (együtt) 48 089 96,19 557 858 76,57 Haszonbéres 506 1,01 65 572 8,99 Vegyes jellegű 1398 2,80 105 177 14,44 Összesen 49993 100 728 607 100 A gazdaságok számának és területének megoszlása Magyarországon kezelési mód szerint %-ban Kezelési mód Gazdaságok száma (%) Gazdaságok területe (%) Önkezelés 88,28 73,52 Haszonbérleti 2,71 9,33 Vegyes 9,01 17,15 A táblázatokból kiderül, hogy a 19. század végén a haszonbérleti gazdaságok területe már több mint 9%-ot fogott át a vármegyében. Mindez azonban a gazdaságok számát tekintve csak 2,7%, amiből következik, hogy az országos gyakorlatnak megfelelően a bérletek inkább a nagyobb méretű gazdaságokra voltak jellemzők. Ennek több oka is van. A korabeli közgazdaságtan már foglalkozott a gazdasági optimum fogalmával, magyarul: melyik az az üzemméret, aminél a legjövedelmezőbb a mezőgazdaság. Az is megfigyelhető birodalomszerte, hogy a vezető arisztokrata családok szívesen adták bérbe földjeik egy részét, elég csak az Eszterházyak tatai-gesztesi, illetve kaposvári uradalmára, vagy akár a Schwarzenbergek ill. Liechtensteinek ausztriai birtokaira gondolni. Ugyanakkor a másik póluson, a kis- és törpegazdaságok számára meglehetőssen idegen szokás volt a családi földeket bérbe adni. Csajanov óta tudjuk, hogy család és föld, illetve a szükségletkielégítés között egészen szoros korrelácó van. Nem véletlen, hogy Baranyában, ahol elég sok archaikus terület van (Ormánság, Duna-vidéke, stb.), a paraszti famíliák erősen ragaszkodnak földjeikhez, a táblázatban szereplő 88%-os önkezelésű gazdaságszám is erre utal (CSAJANOV 1923; BEREND T.-RÁNKI 1987). Vannak vegyes kezelésű gazdaságok is, s elég magas az arányuk, a vármegye területéből 17% jut rájuk. Ezt a típust azért tarthatjuk jelentősnek, mert átmenetet jelentett az önkezeléstől a tőkés bérlet felé. Hozzá kell tenni, hogy a tőkés bérlet természetesen nem feltétlenül jelent magasabb termelékenységet, mint az önkezelésű,