Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színház a millennium tiszteletére (A Pécsi Nemzeti Színház építéstörténetéhez)

MÁRFI ATTILA SZÍNHÁZ A MILLENNIUM TISZTELETÉRE (A Pécsi Nemzeti Színház építéstörténetéhez) A pécsi színjátszás történetének minden bizonnyal egyik legfontosabb eseménye az új kőszínház felépítése volt. Jelen munka alapjául a szerzőnek a Magyar Színháztörténeti Intézet kiadásában megjelenő repertóriuma szolgál. A Pécsi Nemzeti Színház felépítése előtt 1886-ig az ún. Oertzen-féle házban (Mária, ma Déryné utca) az első pécsi kőszínházban folytak az előadások. Az első színház felépítéséről s tervezőjéről vajmi keveset tudunk (BEZERÉDY 1979. 482.). Korabeli tudósítások viszont kiemelik, hogy az 1840 nyarán elkészült épület „a pesti nemzeti színházhoz hasonlít kicsiben" (ANTALFFY 1982. 92.). Az épület csaknem 50 évig szolgálta a pécsi kultúra és a színjátszás ügyét. Kezdetben főleg német nyelvű előadásokat tartottak itt, a magyar ajkú polgárság számának növekedésével azonban fokozatosan kiszorultak a német társulatok (az utolsó német nyelvű előadást 1876-ban tartották) (BEZERÉDY 1979. 496.). Az ezt követő évtizedben már csak magyar nyelvű színházi darabokat játszottak. Nem feltétlenül igaz tehát az a feltételezés, hogy a régi kőszínházat azért zárták be, hogy ezzel is gátolják a német nyelvű színjátszást. Mivel a régi színház folyamatos felújítását elmulasztották, az méreteivel, technikai felszereltségével már nem felelt meg az egyre növekvő város igényeinek. Az új színház helyének kijelölése A Mária utcai színház állapotának fokozatos romlásával egyre többekben fogalmazódott meg egy új színház létesítésének igénye. Először a „Pécs" c. újság 1884. februári számában jelent meg nyilvánosan is a polgárság kívánsága az „Építsünk színházat" c. cikkben. A város vezetése azonban csak akkor tett konkrét lépéseket, mikor a régi színházat már az összedőlés veszélye fenyegette. 1886 áprilisában (a Pécsi Rendőrkapitányi Hivatal vizsgálatát

1 követően) a színházat életveszélyessé nyilvánították és bezárták. Több hónapos szünet után a közgyűlés csak októberben szólította fel a Színügyi Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot a színjátszás megoldására, mivel „... a város méltóságával össze nem egyeztethető, hogy a kiválló culturális tényezőt képező színházat hosszabb időn át nélkülözze.. .".

2 Végül a közgyűlés úgy döntött, hogy a Színügyi Bizottság és a városi tanács tagjaiból albizottságot alakít, mely csak az új színház helyének kijelölésével foglalkozik, és annak felépültéig ideiglenes megoldást keres a vendégtársulatok számára. Megbízatásuk szerint a színházi telek kijelölésénél fő szempontként merült fel, hogy az a város számára ne jelentsen túlzott anyagi terhet s lehetőleg központi helyen feküdjön.

3 A régi színház épületét is számításba vették, de mivel méreteit nem tartották alkalmasnak, lekerült a napirendről. Végül is az Oertzen-féle ház átalakítását hosszas alkudozás után, 1890-ben kezdték meg (MADAS 1978. 660-661.). Az új épületbe a Pécsi Királyi Tábla