Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

MŰHELY - FÜZES MIKLÓS: Dél-dunántúliak a Szovjetunió munka táboraiban

viszonyoknak. Tovább rontja a megítélést, hogy mindezt titokban, cinikusan hajtották végre mindkét oldalon. Cinizmussal a magyar hatóságok is vádolhatók már a kezdetektől fogva. A nyilvánvaló jogtalanság ellenére is igyekeztek jogi formula alá húzni az ügyet, majd a későbbiek folyamán úgy viselkedtek a magyar hatóságok, mintha az egész dolog meg sem történt volna. Amikor a túlélők ugyanis hazaérkeztek, akkor már nem tekintették őket többet hadifogolynak, nem részesültek hadigondozásban. Az elfelejtés különösen a Szovjetunióban elhunytakat érintette, még csak a neveik sem maradtak fenn. Ennek felkutatása képezheti a közelmúlttal foglalkozó helytörténeti kutatás egyik feladatát. A leggyakrabban feltett és máig hivatalosan megválaszolatlan kérdés amit az érintettek és hozzátartozóik feltesznek, hogy minek kell őket tekinteni. Úgy vélem, a leghelyesebb, ha valamennyiüket, a túlélőket és az elhunytakat áldozatoknak tekintjük, ugyanúgy, mint a második világháború többi résztvevőjét. A túlélők is áldozatok, mert testben és lélekben károsodtak, amit a napjainkban zajló utólagos rehabilitáció is legfeljebb csak enyhíteni tud, emlékét azonban nem tudja kitörölni soha. Források Az itt közöltek a szerző egy nagyobb lélegzetű munkájának összegezése, melyet a Baranya, Somogy, Tolna, Békés és Zemplén megyék levéltáraiban lévő fő- és alispáni, főszolgabírói és községi iratok, valamint az Új Magyar Központi Levéltár külügyminisztériumi iratainak, illetőleg életút interjúk felhasználásával készített. E témában megjelent történeti munkák: Erdmann Gyula: Deportálás és kényszermunka. Új Auróra 1989/6. 13-22. o. Zielbauer György: Szabolcs-Szatmár megye németsége 1944—1945-ben. Szabolcs Szatmári Szemle 1989/1. 29^0. o. Gyarmathy Zsigmond: Jóvátétel? Szabolcs-Szatmári Szemle 1989/2. 135-138. o.