Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színház a millennium tiszteletére (A Pécsi Nemzeti Színház építéstörténetéhez)

vállalkozást is érintette. Ebben a helyzetben főleg a vármegye vezető testületeitől remélhettek anyagi segítséget, de nem hagyhatták figyelmen kívül egy esetleges társadalmi gyűjtés (közadakozás) igénybevételét sem. Gyűjtés a színházért • A Színügyi Bizottság 1889 január elején, az előzetes megállapodások szerint elküldte Jeszenszky Ferenc alispánnak a színház részére végzendő gyűjtőakció íveit.

20 A vármegye készséggel vállalta, hogy segít a megyei gyűjtés megszervezésében. Első lépésként megalakították az új összetételű Színügyi Bizottságot. A reprezentatív testület elnöke Kardos Kálmán főispán, alelnöke Jeszenszky Ferenc alispán és Aidinger János polgármester lett. Az érdemi munkát végző végrehajtó bizottság vezetőjéül Krasznay Mihály rendőrkapitányt választották meg.

21 A Színügyi Bizottság felhívta a főszolgabírók figyelmét, hogy a társadalmi gyűjtést „erkölcsi befolyásuk egész súlyával" támogassák. Ennek ellenére a megyei közadakozás csekély eredményt hozott, ezért a főispán a hatékonyabb gyűjtés lebonyolítására 13 tagú bizottságot szervezett.

22 1889. április 8-án a vármegye választmányi gyűlésén megszavazták a megyei pótadó kivetését a megyeszékhelyen építendő színház költségeinek fedezésére az alábbi feltételek betartása mellett: 1. Az építési és a Színügyi Bizottságba a vármegye is annyi képviselőt delegáljon, mint a város testülete. 2. A színház elnevezésében a vármegye neve is szerepeljen, s az épület homlokzatán elhelyezendő címerben a megyei címermotívumokat is ábrázolják. 3. A pótadó kivetése csak a tényleges építkezés megkezdése után kezdődhet meg a visszaélések elkerülése végett.

23 Ez azt jelentette, hogy az új színház tulajdonosa és legfőbb védnöke két törvényhatóság, azaz a megye és a város közösen építi majd fel a Pécsi Nemzeti Színházat. Közben folyamatosan érkeztek az adományok a város polgáraitól, testületektől s a községektől is a Pécsi Takarékpénztár külön számlájára. 1889-ben a város és vármegye lakosai 6767 Ft 71 kr-t gyűjtöttek. A bizottság ennél jóval nagyobb összegre számított s úgy döntött a kedvezőtlen eredmény után, hogy 1890-ben is folytatják az adakozások megszervezését.

24 A színházi alap javára nagyon lassan gyűltek az adományok, s a város minden tőkéjét más vállalkozásokba fektette be. Akaratlanul is húzódott az építkezés ügye. Sokak számára, így a városi vezetés számára is az egyetlen reményt a várva várt megyei pótadó kivetése jelentette. De sajnos itt is nem várt fordulat állt elő. Kezdődött azzal, hogy míg a város 1890 derekára közel 8000 Ft-ot adományozott a „hazafias célra", a vármegye községei mindössze 543 Ft 96 kr-t gyűjtöttek. Bár megígérték a községek képviselői, hogy újabb 500 Ft-tal támogatják a színházi alapot, ha nem vetik ki a tervezett 1%-os pótadót.

25 A vármegyében a nem kevés jószándék ellenére „színházellenes" hangulat alakult ki. Időközben ui. a megyei testület (látván a színházi alap tervezettnél kisebb bevételeit) elrendelte az 1890-től kezdődő s 5 évre kivetett pótadó behajtását.

26 A falvak közül hivatalosan senki sem tiltakozott, bár nagy volt a zúgolódás. Végül Mágocs Képviselő Testülete fellebbezett a megyei testület döntése ellen a Belügyminisztériumhoz, november 15-i hatállyal felfüggesztette a megyei határozatot.

27 Időközben még