Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

NAPTÁR - Holub József emlékezete (Kajtár István)

ragadják meg, hiszen köztörténeti, társadalomtörténeti munkái mellett, kultúrtörténeti, gazdaságtörténeti, hadtörténeti, helytörténeti, családtörténeti, történeti földrajzi és demográfiai dolgozatok sorát jelentette meg, művelte az alkotmány- és közigazgatástörténetet, és mindenekelőtt a magánjogtörténetet, gazdagította a diplomatikát, archontológiát és a könyvtártudományt. Érdekelték az egyetemi képzés kérdései, nem zárkózott el népszerűsítő előadások tartásától sem. Módszere interdiszciplinális volt, ezért igaztalan az a korábbi megítélés, amely polgári korlátaira utal, és munkáiban a gazdasági háttér hiányát említi. Elismerések sorában volt része. A Szent István Akadémia tagja, 1920-ban „A halálesetre szóló ajándékozás régi jogunkban" címet viseli székfoglalója. A Magyar Tudományos Akadémián 1923-tól levelező tag (székfoglalója: „Végrendeleti jogunk kialakulása"), 1945-től rendes tag, akadémiai székét „A representatio középkori alkotmányunkban" című tanulmányával foglalta el. Az MTA „megrendszabályozásakor" tanácskozó taggá fokozták le, rehabilitálására 1989-ben került sor. Aktív tevékenységet fejtett ki a Magyar Történelmi Társulatban, a Magyar Heraldikai és Geneológiai Társaságban, tagja volt a Magyar Külügyi Társaságnak, a párizsi Société d' Histoire du Droitnak, az Országos Felsőoktatási Tanácsnak. Szerkesztette a Turult (1914-1923), melynek lapjain félszáz írása jelent meg, továbbá szerkesztette a „Tolna vármegye múltjából" sorozatot. Életművében finoman ötvöződik az európaiság, a magyar haza históriájának faggatása, és a dél-dunántúli térség hajdani tájainak és embereinek újrafelfedezése. Ismételten járt tanulmány és kutatóutakon Olaszországban, francia földön, Ausztriában, Németországban, részt vett a brüsszeli (1923), varsói (1933) és zürichi (1938) nemzetközi történelmi kongresszusokon, tapasztalatait a hazai szaksajtóban teszi közzé. Recenziók sorával reagál a francia, belga, német, osztrák, olasz szakirodalom újdonságaira, egyidejűleg a magyar jogtörténetírás eredményeit közvetíti Európa felé a Revue Historique de Droit Français et Étrangerben 1922-1955 között megjelent írásai, köztük Bonis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban c. művének recenziója. Amikor pedig Holub professzor aprólékos műgonddal feléleszti Zala vármegye középkori világát, közéletét, vámhelyeit, vízrajzát, egyidejűleg hosszú évtizedek munkájával a „Zala megye története a középkorban" első kötetével történetijogtörténeti alapmunkát is alkot, igazolva, hogy a helyi-regionális-országos történeti kutatások egymásra épülve kölcsönösen gazdagítják egymást. Alkotóműhelyébe művei, szekszárdi levéltári irathagyatéka, családtagjainak viszszaemlékezései segítségével pillanthatunk be. Fő kutatási irányaiban egy-egy tanulmány fundamentumát évtizedes, teljességre törekvő anyaggyűjtése jelentette, források ezreit vizsgálta át, a zalai monográfia hatezer helyi vonatkozású oklevelét mintegy százezer oklevél tanulmányozása után válogatta ki. Mikromódszerekkel rakta össze a történelmi tények építőköveit, ötletgazdag volt a rekonstrukcióban, így lett eleven az általa rajzolt kép. Az ellenvéleményen levőkkel tárgyszerűen vitázott, stílusa gördülékeny, magyaros volt, kéziratain még a nyomdábaadás előtti napokban is finomított. Professzorként egyesítette a tudóst és a pedagógust. Előadásain az összefüggéseket közérthetően, precíz megfogalmazással tárta fel, mint vizsgáztató megértő és humánus volt. A csendes, szerény bölcsész-jogász, emberi tartásból is példa lehet. Eltávolítása után többé nem tette be lábát a jogi fakultásra, ugyanakkor kedves tanítványaival továbbra is ékes latinsággal fogalmazott leveleket váltott.