Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: A római vallássosság emlékei Sopianaeból

2. kép. Venus és Priapus szobrocskája Bicsérdről (BRELICH 1938. 44.) megtestesítő istenpár kultusza nyilatkozott meg (Másképp: GESZTEL YI 1978. 53.). Silvanus kultusza egyébként Pannoniában mindenütt az őslakosság vallásos hagyományainak legfőbb örököse volt (NAGY 1942. 388 skk.). Sopianae-ból ismert feliratai (RIU 974-976) ugyanazt a kétarcú, hol szelíd (domesticus), hol vad (silvestris) istenséget invokálják, aki egyszerre őrizte a ház, a család, a birtok békéjét és a vad, erdei tájon boldogulást kereső ember üdvét. Az istennek ez a kétarcúsága eredendően idegen volt az itáliai parasztisten római felfogásától és jellegzetesen a pannóniai keltaság vallási képzeteihez kötődött. A sopianaei Silvanus-oltárok között van egy (RIU 975), amelynek lelőhelye további következtetés forrása lehet. A mai Rácváros szőlőskertjeiben állott oltár egykori felállításának helyszíne ugyanis az istent ahhoz a vallási-gondolati körhöz sorolja, amelyet Pannónia más tájairól is jól ismerünk: a termést, a birtokot, a föld termékenységéből élő paraszti életformát védelmező istenek szférájához. (Emlékeztetünk itt Iulius Rufus Silvanus-Silvana, ill. IuppiterFöldanya oltáraira, amelyek az istennek ugyanezt a termékenységi aspektusát invokálták.) Silvanus domesticus eme, szőlőskertekben tisztelt arculata szorosan érintkezett - ha ugyan nem azonosult - Sopianae és környéke talán legnépszerűbb római istene, Liber Pater kultuszával. Erről az istenségről ALFÖLDY Géza (1959. 239.) mutatta ki, hogy kultuszának hátterében Pannónia egyes területein az őslakosság vallási világának egyik (névről sajnos nem ismert) nagyhatalmú képviselője húzódott meg. Másként aligha is lehetett volna: a szőlő, a bor, a mámor görög fogantatású római istene Pannónia bortermelő paraszti lakossága körében szükségképpen olvasztotta magába az őslakosok termékenységistenét. Sopianae környéke, a Mecsek déli lejtője és a Villányi hegység (az antik Möns Pinguis és Möns Aureus) a római korban is ismert szőlőtermő terület volt (erről a CIL III 10275. sz. felirat tudósít), ahol Liber Pater kultusza lépten-nyomon felbukkan. A kultusz népszerűségéről egy a pécsi szőlőhegyekből származó feliratos oltár (RIU 972) mellett Liber egykor talán háziszentélyben, vagy a szőlőskertek mezsgyéjének