Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)
MŰHELY - VONYÓ ÉVA: Az 1687. évi hadjárat baranyai vonatkozásai
egységük váratlan felbukkanásával zavart okozzon. Ugyanakkor közel sem bizonyult olyan áthatolhatatlannak és megközelíthetetlennek, mint a Harsány-hegy. Az elhelyezkedés adta esélykülönbségeket tovább növelte a kialakított hadrend, amely alapvetően meghatározta az egyes csapattestek együttműködését, mozgékonyságát, támadhatóságát és támadási lehetőségeit, továbbá azt, mennyire tudnak ellenállni az ellenfél támadásainak. A szövetséges seregek jobbszárnya Nagyharsány területén és attól nyugatra helyezkedett el, két vonalban. A bajor választófejedelem vezette balszárny Nagyharsány és Villány között, a hegy dél-keleti lejtőjén állította fel csapatait. Bádeni Lajos egységei kezdetben a második vonalban helyezkedtek el, a délelőtti harcok során Miksa Emánuel elé sorakoztak fel az első vonalba. A bajor és bádeni hadvezér ezredeiket úgy tagolták két vonalban, hogy: „...a csapatok egy háromszöget, illetve inkább egy pástétomformát alkottak." 22 Ennek az alakzatnak külső (domború) íve nézett a török táborra. A felállás tovább csökkentette a sereg megkerülésének lehetőségeit. Másrészt módot adott arra, hogy a szárnyakat megnövelve, megerősítve az ellenség oldalába kerüljenek, mégpedig centrumuk végzetes meggyengítése nélkül. A csata kimenetele bizonyította, hogy ezeket az adottságokat tudatosan és eredményesen ki is használták. Velük szemben a török csapatok enyhe ívű sarló alakban sorakoztak föl úgy, hogy a sarló belső „éle" fordult az ellenség felé. A sarló azonban korántsem viszonyult elegendően élesnek. Ezzel a hadrenddel az évszázadokon át alkalmazott piramis formájú felállásukat váltották fel. Ám - ahogy azt Varga J. János megállapítja - „az újítás rossznak bizonyult, mert a sereget megfosztotta masszív rohamokat álló magjától, és lehetőséget adott vonalaik áttörésére, szárnyaik megfutamítására." 23 A keresztény hadak helyzeti előnyét tetézte harcászati fölényük. A császáriak ugyanis a gyalogság mellett nemcsak huszárokat vonultattak fel, hanem lőfegyverrel ellátott mozgó dragonyos- és könnyűlovas ezredet is, melyek között szoros volt az együttműködés. Ezzel szemben a török seregben elkülönült a könnyűlovasság és a puskával fölszerelt gyalogság, ami a mozgás és a tüzelés összehangolhatatlanságát eredményezte -, jelentősen csökkentve ezzel a támadások átütő erejét. 24 Több tény is jelzi, hogy a török hadvezetés nem mérte fel, illetve irreálisan ítélte meg saját esélyeit. Nemcsak az utalt erre, hogy ők kezdeményezték a csatát, hogy lovasaik szinte kihívóan száguldoztak a szövetségesek előtt. Méginkább Szülejmán nagyvezérnek az a terve, hogy Lotharingiai Károlyt Nagyharsánynál legyőzve „amit biztosra vett, azonnal Buda váráig nyomul és azt visszafoglalja." Egy, a csatában részt vett császári tiszt véleménye szerint, ezt a foglyok és szökevények vallomásaiból kiderített szándékot hitelessé tették azok a nagy előkészületek, amellyel Szulejmán a keresztény sereg ellen felvonult. 25 A török egységek augusztus 12-én hajnalban előbb csak megfélemlítéssel kívánták visszavonulásra késztetni a keresztény hadakat. Reggel 8 óra körül azonban megszólaltak az ágyúk is mindkét szárnyon. Ezzel egyidőben 8000 szpáhi és 7000 janicsár indított támadást Miksa Emánuel csapatai ellen. Céljuk az volt, hogy egy dombot elfoglalva a bajor hadak oldalába kerüljenek, s megrohanják a császáriak balszárnyát. Hiába jutott fel 50 emberük a dombra. Két század rövidesen elkergette őket, majd Piccolomini tábornok négy ezredével megerősítették a balszárnyat, ezután a mintegy 200 lépésnyi távolságra elhelyezkedő ellenséget ágyúkkal kényszerítették visszavonulásra. Ezt követően Lotharingiai Károly átrendezte csapatainak hadrendjét. Nemcsak a
