Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

SZEMLE - Délkelet-Dunántúl régészeti kutatásának újabb eredményeiből (ECSEDY István)

A korai és középső bronzkornak a már az i. e. 2. évezred idejére eső szakaszaira vonatkozóan a fájdalmasan korán elhunyt Bandi Gábor késői munkái hoztak területünkre nézve is újabb eredményeket (BANDI 1982, 170-181; BANDI 1984,257-266; BANDI 1984a). A feltárt lelőhelyek (Szebény, Siklós-Téglagyár) anyagának teljes publikációja jelentheti a továbblépést a monográfiában összefoglalt eredményekhez képest is, mind a középső bronzkor, mind a korszakot lezáró koszideri periódus és a halomsíros korszak kutatásában (KOVÁCS 1985). A késői bronzkor és a korai vaskor vonatkozásában egyaránt jelentős Pécs-Jakabhegy leleteinek és az ezekhez kapcsolódó kutatási eredményeknek a közlése (MARÁZ 1978; MARÁZ 1979; MARÁZ 1985-86). A későbronzkort illetően itt elégséges utalni a jelen kötetben fellelhető tanulmányra. A korai vaskor és a keltakor jakabhegyi és más leleteinek értékelése terén részben a fémművességet (ECSEDY-MARÁZ 1988, Későbronzkor és koravaskor fejezetek), részben az etnokulturális összefüggéseket tárgyaló (MARÁZ 1988) munkák születtek. A római kor kutatását illetően jelentős új eredmény egyrészt a kővágószőlő si villa és sírkamra (BURGER 1985-86), másrészt a Szent István téri mauzóleum (FÜLEP 1987; TÓTH 1988) publikálása. Különösen érdekes a Sopianae későrómai történetét is érintő alsóhetényi (Tolna m.) erőd feltárása, ami a pannóniai korai kereszténység egyik nagyon fontos emlékanyagának látszik (TÓTH 1987-88). Régiónk népvándorláskorral foglalkozó publikációi lényegében nem módosítják Kiss Attila téziseit, a korai avar kor vonatkozásában lényeges eredmények a Kölked-Feketekapu mellett folyó ásatások közlésétől várhatók. Vidékünk honfoglaláskori, 10. sz-i története a magyar régészet egyik leginkább vitatott problémája. Kiss Attila a tipikus honfoglaláskori leletek hiányát azzal magyarázta, hogy a terület nagy részén a magyarok csak a 10. század utolsó harmadában telepedtek le (KISS 1979,410-411), majd a honfoglaláskorinak meghatározott tárgyak elterjedése alapján megkísérelte rekonstruálni a honfoglalás után még meg nem szállt területeket, a lakatlan gyepű sávját a Kárpát-medencében (KISS 1985). Mivel az egész rekonstrukció az „argumentum e silentio" elvére látszik épülni, és az egyes leletek datálásában sincs egységes álláspont, az eredmény heves elutasítást váltott ki (KOVÁCS 1984; BÓNA 1984; BÓNA 1986, 576-577). Kétségtelenül inkább a régészeti kutatások, mint a korabeli népesség hiányának lehet tulajdonítani a gyér leletanyagot ezen a területen, ahol igen korai helynevek is bizonyítják a magyar lakosság megtelepedését, és ahol a 10. század végén egy Koppány az úr, mint Bóna megjegyzi. Mindazonáltal a 10. század elejének településrajza még jó ideig tisztázandó feladat lesz Baranyában. Ecsedy István JEGYZET 1. Az ősrégészet időrendjének kérdéseivel foglalkozó, vagy ezt érintő munkák tömegéből nyilvánvalóan fölösleges akár csupán válogatást is idézni. A radiocarbon keltezés módszereinek kifejtését M. J. Aitken munkájában (AITKEN 1982, 31-80), a datálási eljárások részletes bemutatását a Martin Luther Egyetem munkaközösségének tanulmánygyűjteményében találjuk meg (SCHLETTE 1975).