Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)
SZEMLE - Délkelet-Dunántúl régészeti kutatásának újabb eredményeiből (ECSEDY István)
SZEMLE A DÉLKELET-DUNÁNTÚL RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK ÚJABB EREDMÉNYEIBŐL Rövid áttekintésünk célja, hogy az olvasó tájékozódását megkönnyítse. Nem néhány speciális kérdés vizsgálatának szemle-jellegű ismertetésére vállalkozunk tehát, hanem a régiónk múltja szempontjából jelentős eredmények összefoglalását kíséreljük meg a régészeti szakfolyóiratokban, monográfiákban megjelent munkák alapján. Éppen egy évtizeddel ezelőtt jelent meg a Baranya monográfia sorozat régészeti kötete, amely az érdeklődő olvasóközönség számára is haszonnal forgatható formában tartalmazza régiónknak az államalapítást megelőző történetét az akkor rendelkezésre álló leletanyag és a szakirodalmi adatok alapján (MONOGRÁFIA 1979). A jelen cikk célkitűzése szempontjából tehát az látszik megfelelőnek, ha az említett összefoglalást választja a szakirodalmi áttekintés kiindulópontjául, és a történeti korszakok időrendjének megfelelően csoportosítja adatait, amelyek ilymódon részben módosításokként, részben kiegészítésekként kezelhetők. Nem közvetlenül vidékünk leleteihez kapcsolódó, de ezek értékelését is döntő módon érintő probléma az őskori kultúrák időrendjének kérdése. A hosszú ideje tartó vita alapproblémája az, hogy a rendelkezésre álló leletanyag feltételezett kapcsolatainak láncolatához logikusan illeszkedő, tehát részben becsült évszámokat valószínűbb kor jelzőknek tartjuk-e, mint az atomfizikai módszerekkel vizsgált szerves anyagok (elsősorban a faszén) C 14 izotóp-tartalma alapján számított időadatokat. A két módszerrel elért kétfajta kronológia olyannyira eltérő, hogy összeegyeztetésük lehetetlennek bizonyult. A hagyományos régészeti módszerekkel kidolgozott rendszerben (rövid kronológia) a kárpát-medencei javarézkort az i. e. 3. évezred közepére, az égei bronzkor második periódusának korára keltezik, míg a radiocarbon (hosszú) kronológia ugyanezeket a rézkori kultúrákat jó ezer évvel korábbi időre (i. e. 3500 körül) helyezi. A vita ma már jórészt eldöntöttnek tekinthető, az ősrégészek többsége a későbronzkort megelőző kultúrák kormeghatározásánál a „hosszú" kronológiát véli helyesnek. A kérdés részletei nem fejthetők ki áttekintésünk keretében, azt mégis hangsúlyoznunk kell, hogy elsősorban nem a természettudományos eredmények abszolutizálása vezetett az időrend átalakításához, hanem a hagyományos „rövid" kronológia kereteit mintegy szétfeszítő régészeti adatok és felismerések (ezekről alább az egyes korszakok tárgyalásánál még szólunk). A kialakulóban lévő új kronológia természetesen nem változtatja meg a régészeti kultúrák stratigráfiai-tipológiai módszerekkel megállapított sorrendjét, vagyis a területünkre vonatkozó relatív kronológia lényegében véve ma is érvényes. Az egyes korszakok időhatárai azonban jelentősen változnak, tehát az évszámokban becsült abszolút kronológia az újabb kutatási eredmények alapján ezer-kétezer éves eltérést mutat a korábbi feltevésekhez (MONOGRÁFIA 1979, 11) képest. Az újkőkor kultúrái (ideértve a Lengyeli kultúra késői szakaszát is) nagyjából i. e. 6000-től i. e. 4000-ig, a hivatkozott táblázatban rézkoriként jelölt kultúrák i. e. 4000-től az i. e. 2500-2000 közötti periódusig, míg a bronzkoriak az i. e. 3. évezred végétől i. e.