Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - KISS Z. GÉZA: Községi elöljáróságok a késő feudális-kori Ormánságban

miatt megközelíthetetlen harangok láttán ne mondjuk szokott cinizmusunkkal, hogy „eljárt felettük" az idő. Ne állítsuk azt sem, hogy a hátrányos helyzetűvé tett faluval együtt pecsételődött meg sorsuk, hanem hallgassuk három üzenetüket. 1. Mikor ezek a 150-200 éves templomok épültek, akkor a falunak még volt gazdája, akit kizsákmányolónak láttat ugyan a modern közigazgatást működtető kapitalista és szocialista világ, de aki ennek ellenére, mint tulajdonos, utolsó gazdája volt a falunak. Ezt bizonyítja a mi esetünkben a templomok faanyaga, köve, téglája és az uradalmak más egyéb segélye. 2. A közösségek élén ekkor még olyan választott vezetők álltak, akik készek voltak az érdekvédelemre akkor is, ha veszélyes állami és uradalmi kihívások ellen kellett oltalmazniuk a gondjaikra bízottakat, és akkor is, ha valamely nemes, közös célt (egyházi építmények létrehozása, a közösség életrendjét szabályozó harangok vásárlása, temetők rendjének biztosítása, a szokásjog íratlan törvényének betartatása stb.) kellett szolgálniuk. Voltak ugyan közöttük is maguknak kaparok, hatalmaskodók, a község pénzét ételre-italra „pazérolók", de hosszú évszázadok bizonysága szerint többségükben méltóak voltak választóik bizalmára. 3. A közösségi vállalkozásokban való szíves részvétel egyik titka, hogy a feudális-kori községi elöljáróságok a személyi vonatkozású ügyek szinte áttekinthetetlen tömegével foglalkoztak. Ezek óriási hányadát (még a tiszttartó, vagy a szolgabíró elé került ügyek egy részét is) a szóbeliség homálya fedi ugyan, de a fennmaradtak száma is olyan óriási, hogy hely hiányában itt az írásban rögzített ügyekből is csak ízelítőt adhatunk. Itt van mindjárt az 1833-ban az elhunyt Benke Mihály és az őt 1837-ben követő felesége vagyonának összeírása. Az előbbit a vajszlói uradalom tiszttartója, az utóbbit ellenőre rögzítette írásban, de a hagyatékot a bíró és esküdtjei vették számba, majd az írásos rögzítés után aláírásukkal és pecsétjükkel is hitelesítették.

33 Mikor a vajszlói úriszék elrendelte a tönkre jutott hídvégi Konczos István vagyonának értékesítését, akkor a kiküldött tiszttartó, mint végrehajtó bíró parancsára Szilágyi János bíró és esküdtje hajtotta végre javainak összeírását úgy, hogy a perben nyertes Vida Józsefné felperes is elismerte annak igaz voltát.

34 A községi bírók iratai között lehet informálódni arról is, hogy mit kapott ruhából, vászonból, szemes terményből, füstölt húsból, kéziszerszámokból stb. az apósa háztartásából elköltözött Csordás Zsuzsanna Páprádon, vagy miből állott 1803-ban a „vőnek szállított" Orbán Ferenc hozománya, az ormánsági Oszróban.

35 Igen gyakoriak az adás-vételi szerződések, amelyek közül itt özvegy Kasza Jónásné, Barahó Sára aktájára utalunk, aki Rádra menvén férjhez, a piski templom mellett lévő fundusát, a hozzá tartozó 4/8 telekkel 280 forintért az uradalom engedelmével, Kovács Máté piski bíró és három esküdt társa pecsétes igazolása mellett adta el.

36