Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)
TANULMÁNYOK - SZITA LÁSZLÓ: A török világ vége Baranyában
egyesült császári csapatok is elérték Mohácsot, másnap Baranyavárnál táboroztak. Két nap múlva harcérintkezésbe került az eszéki török véderőnek Dráván átdobott egysége a császáriak elővédjével. Újra harcok színtere lett Baranya (SZITA 1987.).Mindenekelőtt a dárdai hídfő sáncainak, védműveinek megrohanásakor vált elkeseredetté a küzdelem. A török által épített híd és töltés elpusztítása állandó harc közben ment végbe. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Baranya területéről a Dráván keresztül Eszék nem vívható meg. A fővezér seregének egy részével Óidnál (Újtó) hídfőállást létesített, és csapatait átvezényelte Szlavóniába. (A hídfő építése a védelmi palánkokkal július 3-án kezdődött, 11-én fejeződött be, mivel a vihar megrongálta a hajóhidat.) 13-án a császári csapatok már a Dráva jobb partján nyomultak Eszék felé. 14-én sikeres csapatösszevonást és seregegyesítést hajtottak végre Valpó térségében. A fősereget itt érték utol a Miksa Emanuel vezette bajor csapatok. Az eszéki síkságra érkező egyesült keresztény sereg azonban hamarosan visszavonulásra kényszerült. Az európai mintára kiépített török védmű vek mögött felsorakozott ellenséget nem tudta kivetni állásaiból. Július 23-án újra Baranya földjére léptek a Szent Liga csapatai, a szervezett visszavonuló egységek Óidnál keltek át a Dráván (NAGY 1987.). A keresztény csapatok megkezdték mintegy három héten át tartó vonulásukat Old, Baranyavár, Harkány, Siklós, Kistótfalu, Mohács térségében, és megerősített táborokat állítottak fel. A vonulás célja az volt, hogy a török fősereget kicsalják Eszék megvívhatatlan erődrendszeréből, nyílt csatára kényszerítve győzzék le őket. Augusztus 3-án már biztos adatokat szolgáltatott a hadsereg hírszerzése: a török teljes hadseregével átkelt a Dráva-hídon és Baranyavárnál elsáncolta magát. 6-án már hadosztálynyi erők harcolnak Baranyavártól északra. Az összecsapások különböző erőkkel szinte folyamatossá váltak. Lotharingiai Károly újabb vonulásokkal ismét megkísérelte azt a látszatot kelteni, mintha kitérni igyekezne a török erők elől, ezért a mohácsi palánkhoz közel táborozott. 10-én Mohácsról Siklós felé előrenyomulva, a Villánytól 2-3 kilométerre délre fekvő Kistótfaluban állította fel a főhadiszállását. Augusztus 12-én kora reggel a tábort bontó keresztény csapatok megkezdték az elvonulást Siklós irányába. A balszárnyat hevesen támadó török lovasságot visszaszorították. Az egész török sereg támadásba lendült, amelyből hatalmas, kezdetben hullámzó támadás-ellentámadás bontakozik ki. A Szent Liga csapatainak tüzérségi és harcászati fölénye az ellentámadást követően megsemmisíti a török sereget, amelynek roncsai érik csak el az eszéki folyami hidat. A túlzsúfolt híd leszakad a menekülők alatt. A császári sereg kezébe került a török tábor minden hadifelszerelése és a hadipénztár is (SZITA 1987. 117-12.). Hamarosan Eszék is a császári csapatok birtokába került. A Harsányi-hegy mellett aratott hatalmas győzelem lázba hozta egész Európát. Lipót császár levelek, gratulációk százait kapta Európa fejedelmeitől, királyaitól, a háborút támogató és eddig semleges hatalmaktól, személyiségek-