Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

öntőlyuknál létrejött öntési csapot utólag le kellett reszelni, csiszolni. Kétrészes öntőformák l-l fele két lelőhelyről került elő a Mecsek vidékén. Ha az elkészítendő tárgyakban, fegyverekben üregeknek kellett lenniük (tokos véső, balták, tokos lándzsák, nyílhegyek stb.), az ilyen tárgyakat csak háromrészes öntőformák alkalmazásával lehetett előállítani. Ilyenkor a szorosra összezárt kétrészes öntőminta belsejében az üreg helyén egy pecek segítségével rögzítették az agyagmagot, amely az üreg formájának felelt meg. A tokos balták, lándzsahegyek tokjának pereme alatt látható két lyuk jelzi az agyagmagot rögzítő pecek helyét (HAMPEL 1896. 188-201., II. t. 6). A bronzöntésnél szükséges olvasztókemencék feltárt régészeti maradványait sehonnét sem ismerjük a Délkelet-Dunántúl területéről. Az itt használt eszközök közül olvasztótégelyről és öntőkanálról tudunk. 3. A BRONZKOVÁCSOK ÉS ÖTVÖSÖK SZERSZÁMAI Az öntőformából kikerülő bronztárgyakról az öntés után el kellett távolítani az öntési varratokat és az öntőcsapot, amelyhez fűrészt, vésőt és kalapácsot használtak. Kalapácsolással tömörítették az öntési felület lyukacsos érdességét és erősítették meg az éleket. Valószínűleg többnyire kőkalapácsot használtak ilyen célokra; a későbronzkori bronzszerszámok között igen ritkán fordultak elő kalapácsok (HAMPEL 1886. X. t. 10, 13; MOZSOLICS 1985. 39-40.). A Dél-Dunántúlon a beremendi és talán a mohácsi leletben fordul elő l-l példány. Speciális, ún. trébelőkalapácsokath használhattak az őskor bronzkovácsai a bronzlemezekből készülő tárgyak (edények, ékszerek) előállítására. Egy bordázott díszítés kialakítására alkalmas trébelőüllőt egy bajorországi ötvös sírjában találtak (MÜLLER-KARPE 1969. 86-91.). A keskeny vésők és poncolóárak is gyakran használt szerszámai voltak az ötvösöknek a bronztárgyak felületének díszítésénél. A kovács- és ötvösmunkáknál nélkülözhetetlen üllőt csak a Nyugat-Dunántúlról ismerjük néhány leletből, a bronzolvasztáshoz és -öntéshez nyilvánvalóan használt fogót pedig sehonnét sem (MOZSOLICS 1984. 42^13.) 4. A BRONZMŰVESSÉG TERMÉKEI A fejlett bronzműves technika tette lehetővé azt, hogy az urnamezős nép vezető rétegének jobb fegyverzet állt rendelkezésére a kardok további fejlődésével: a pengét a markolatnyújtvánnyal együtt egyetlen darabban öntötték ki (MOZSOLICS 1985. 11-18.), csakúgy, mint a tőrök esetében. Az i. e. XII. századra megváltozott harcmodorra (ti., hogy a tőrökkel szemben megnőtt a kardok használatának szerepe) mutat a régészeti leletekben szereplő bronzkardok nagy száma. Említésre méltónak tartjuk, hogy a Dél-Dunántúlon és így a