Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)
NAPTÁR - Egy polihisztor jogász (Csekey István) emlékezete (SZITA László)
EGY POLIHISZTOR JOGÁSZ, CSEKEY ISTVÁN EMLÉKEZETE Szaktudományi érdeklődése nem csak a jogtudomány és a politológia terén hozott könyvekben, tanulmányokban és cikkekben nyomon követhető eredményeket, hanem a kultúrtörténet, irodalom és művészettörténeti témákban is maradandót alkotott. A kisszámú és vázlatos méltatások közül, amelyek mint jogtudóssal, pécsi egyetemi dékánnal, professzorral, stb. foglalkoztak, csak a Csizmadia Andor szerkesztette krónikaszerű egyetemtörténeti összeállítás jelzi bővebben sokoldalúságát és azt például, hogy a Pécsi Kisebbségi Intézet vezetését is rábízták a felszabadulást követően, Faludy Ferenc halála után. Arra senki sem utalt, hogy Csekey egyik legjelentősebb alakja a kisebbségi jog területén alkotó magyar tudósoknak. Az európai színvonalú jogtudós, a magyar jogtudomány és kultúrtörténet kiemelkedő alakjának neve szűkebb hazánkban - sajátos módon - másirányú tevékenységével, és csak halála után vált ismertté. A szakemberek által gyakran bírált „Baranya és Pécs bibliográfiája" negyedszázad óta a helytörténeti kutatás bibliája. E fogyatékosságaival együtt is páratlanul értékes munka, (amely a helytörténészek, könyvtárosok körében „Csekey"-ként ismert), mindmáig folytatásra vár. E nagyívű életpálya vázlatos áttekintésével adózunk a száz éve született Csekey István emlékének. Csekey István 1889. február 2-án Szolnokon született értelmiségi családból. Édesapja Csekey István református lelkész, édesanyja Pesch Hermina állami polgáriskolai tanár. A Szolnoki Állami Főgimnázium után hét féléven át a kolozsvári, kettőn át pedig a strassburgi és heidelbergi egyetemen tanult, ahol híres közjogi tudósoknak, Paul Labandnak és Georg Jellineknek volt tanítványa. 1911. június 24-én „summa cum laude" avatták fel az államtudományok, 1913. május 24-én pedig a jogtudományok doktorává. Csekey István egyetemi hallgató korában olyan tudományos eredményeket ért el, amelyek meghatározták egész pályafutását. Sőt egész témaválasztását is befolyásolták. A kolozsvári egyetemen már elsőéves korában megkétszerezett díjjal jutalmazták „A magyar trónöröklés jogi rendje" c. közjogi és jogtörténeti munkáját. Harmadéves korában elkészített jogtörténeti tanulmányát: „A magyar király tiszteletjogai" az egyetem tanácsa az előbbi munkájával együtt „...irodalmi becsű műnek..."