Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

KRÓNIKA - Emlékek a Dunántúli Tudományos Intézetből (T. MÉREY Klára)

Rúzsás Lajos, aki ekkor került az Intézethez, régi, tapasztalt kutató volt már. Könyvtárosi munkakörben is folytatott történeti búvárkodást. Én - két évi tanítással a hátam mögött - csupán egy szakdolgozattal rendelkeztem, amelynek alapján az Eötvös Lóránd Tudományegyetemről javasolták nekem a további történetírói tevékenykedést. Babies felmérte a gazdaságtörténetünkben található „fehér foltokat", s ezután kezdte el írni Rúzsás a Pécsi Zsolnay gyár történetét, amely máig a legszínvonalasabb üzemtörténetek közé tartozik, sőt szakágazat történet is volt. Én pedig a dunántúli agrárszocialista mozgalmak történetének feltárását kaptam feladatul, s e téma annyira új volt, hogy már 1953-ban szerephez juttatott - egy korreferátum erejéig - egy nemzetközi konferencián. 1955-ben az addig a Minisztérium fennhatósága alatt működő Intézetet átvette az Akadémia, s ekkor a történészfeladatok is újraelosztásra vártak. Babies András megkapta - addigi munkássága elismeréseként - a történettudomány kandidátusa címet, de a két munkatársnak azt meg kellett szereznie. Időközben a néprajztudománnyal is kibővült és osztállyá alakult a történész csoport. Andrásfahy Bertalan személyében egy olyan munkatársat kaptunk, aki ugyanazzal a történeti szemlélettel rendelkezett mint az osztály többi tagja. A feladatok kijelölésekor ismét a tudomány és a gyakorlati élet szükséglete játszott szerepet abban, hogy a két történész most már mezőgazdaság-történetírásra kapott megbízást, amennyiben Rúzsás Baranya, Mérey pedig Somogy megye agrártörténeti fehérfoltjait lett hivatott eltüntetni a reformkortól kezdődően. Mindketten e témából kandidáltak, Rúzsás 1959-ben, Mérey 1961-ben. Közben a kutatás horizontja országosan kitágult. Rúzsás Lajos foglalkozni kezdett az az előtt is művelt várostörténeti kutatásokkal, s az országos várostörténeti akadémiai bizottság tagjaként nemzetközi tanácskozásokon vett részt, majd megbízást kapott arra, hogy a Magyarország története sorozat reformkori gazdaságtörténetét megírja. Intézetünk kapui is kitárultak. Amikor Szabó Zoltán halála után Babies András került az Intézet élére, kiépültek az első külföldi kapcsolatok, s az újvidéki Hungarológiai Intézet vált Intézetünk első külföldi partnerévé. Emlékezetesek az ott tartott előadások és az itteni szereplések. Intézetünk újabb történész tagokkal bővült: Fancsovits György a Múzeumtól jött hozzánk és a munkáséletmóddal foglalkozott többek között, Király István mint ipartörténész kezdte, majd a parasztmozgalmak kutatója lett, Szita László itt kezdte útnak indítani a Pécs-Baranya munkásmozgalmának dokumentumait bemutató köteteket. Akkor már itt dolgozott a Debrecenből ide helyezett Angyal Endre, aki mint a délszláv irodalom kiváló ismerője alkotta itt tanulmányait. Az 1970-es években született meg az első komplex kutatást igénylő intézeti munka, amely az Észak-mecseki táj vizsgálatát végezte el több tudomány képviselőinek együttes munkájával. Az volt a cél, hogy ezekből a kutatási eredményekből a gyakorlat, a ma embere közvetlen segítséget nyerjen. Az Intézet vezetésében egyre inkább az a vonal kerekedett felül, hogy a történettudomány által feltártakat a közgazdászoknak kellene értékelniük, hogy ezek a tudomány közvetlen serkentőjévé legyenek és tanulságok tárháza helyett Intézetünk az azokból levonható következtetések gyűjtőhelyévé váljék, ahová mindig fordulni lehet, amelynek anyagából mindig meríteni lehet. Logikusan következett ebből az a változás, amely egy történész igazgató helyébe egy, a gyakorlati élet terén jó szervező készséggel rendelkező jogászprofesszort emelt. A történész csoport ebben az időben négy tagból állott. Rúzsás Lajos volt az