Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - BÉKÉS LAJOS: Adalékok a szabolcsi szénbányászat történetéhez

A szabolcsi kerület rendezési terve szerves része volt az egész dél-mecseki (pécsvidéki) szénterület fejlesztésének. Az egykori Ferenc József akna berendezése elöregedett, szállító berendezése nem volt alkalmas arra, hogy a mélyebb szintekről szállítsanak vele, ugyanakkor a szénkészlete is megcsappant. Ezért inkább csak állagmegóvási munkákat végeztek. Az aknapillérekben és a silókban lévő szenet kitermelték. A silót 1963. július 23-án robbantották fel. Öreg akna bányamezejét 1963 második felében egybevonták István aknáéval. Öreg akna teljes felszámolására 1964. augusztus 8-án keült sor. A külszíni szénszállítás öreg akna és Pécsújhegy közötti rendes nyomtávú vasúton 1965. január 13-án megszűnt. István I. szállító akna és az újhegyi szénmosó között kötélpályát építettek. A kötélpálya a szabolcsi Szent György hegyen (Csertető) vezet át. 1961. január 16-án helyezték üzembe. 260 tonna szenet szállíthat óránként. A szabolcsi szénmezőkről fejtett szenet az öreg akna megszűnése után egyedül István I. aknának kellett a felszínre hoznia. Ez a körülmény a megnövekedett termeléssel együtt eredményezte az ikerakna, István II. akna megnyitását. Az akna helyét István I. aknától 114 méterre jelölték ki. Napi teljesítménye 3000 tonna szén szállítása. Két emeletes kassal dolgozik. Az aknatorony 57 m magas, 24x13 m alapterületen álló vasbeton építmény. A rendszeres üzemszerű szénszállítása kezdete 1964. augusztus 5-én kezdődött. A régi György-szállítóakna egy ideig még légaknaként működött, mégpedig nemcsak István I. akna nyugati sávjának, hanem a Széchenyiakna keleti vágatainak is kihúzó légaknájaként. 1967. március 24-én szűnt meg. István II.-akna termelésbe állítása fokozott követelményeket támasztott a szellőztetés művelésére. Ezért építették meg Szabolcs-légaknát. Ennek belső átmérője 6 m. A ventillátorok teljesítménye maximum 13 000 m

3 levegő percenként. Biztonsági okoból egy tartalék ventillátort is felszereltek. Az eddigiekben a bányászat vázlatos története bemutatása közben a szakma legalapvetőbb rétegnyelvi kifejezéseit is figyelemmel követhettük. Szakmai-rétegnyelvi és földrajzi névadatok A bányászat technikai, történeti ismertetése után mindenképpen indokolt, hogy az itt élő emberek életmódját bemutassuk. Annál is inkább, mivel az ember nélkül a legkorszerűbb technika is holt dolog volna. Ugyanakkor az emberek mindennapi érintkezéseik során hozzák létre azon kommunikációs eszközöket, amelyek a szakmai fogalmak megnevezésére szolgálnak; másrészt megnevezik a lakókörnyezetüket is valami csak reá jellemző vonással, tartalommal. A bányász: tiszteletet ébresztő kifejezés. A nap mint nap megvívott kemény harc kelti ezt az érzést. „Szerencse fel, szerencse le, / Ilyen a bányász élete..." - így kezdődik a bányászok himnusza. Ez a két sor híven tükrözi az örökké leselkedő veszélyt, a természet erőitől való függést. Ez hívhatta életre a bányász köszöntést: „Jó szerencsét!" A történelem írásos és tárgyi emlékei az emberi múlt sokféle jelenségét megvilágíthatják. A gazdasági tevékenységnek, s így a bányászatnak is a legfőbb tényezője azonban az ember. Az emberi jelenség megismerése szempontjából a szóbeli hagyomány rendkívül fontos. A köztudat a népi hagyományt a paraszti hagyománnyal, a