Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - BÉKÉS LAJOS: Adalékok a szabolcsi szénbányászat történetéhez

BÉKÉS LAJOS ADALÉKOK A SZABOLCSI SZÉNBÁNYÁSZAT TÖRTÉNETÉHEZ Bevezetés A Mecsek szelíd lankái között meghúzódó Szabolcsról Fényes Elek 185 l-ben megjelent Magyarország geographiai szótára 4. kötetében a következőket írta: „Szabolcs, magyar falu, Baranya megyében, Pécshez lV

2 óra, nyílt völgyben fekszik. Van 37 egész urb. telke, 790 kathol. lak., paroch. temploma, jó szőlőhegye, igen jeles kőszenet adó bányája. A föld meszes kövecscsel vegyítve, rozsot, kukoriczát terem. Határaiban egy bő forrás több malmot forgat. Bírja a pécsi székesegyház." A természet bőkezű adományai közül leginkább a bányászat formálta e település arculatát, határozta meg hagyomány világát. A kőszénbányászat fokozatos növekedése alapjaiban változtatta meg az addig főként szántóföldi műveléssel, szőlőtermesztéssel tevékenykedő lakosság életmódját. Újabb változást jelentett a falu életében, hogy 1947-ben közigazgatásilag Pécshez csatolták. Néhány év leforgása alatt vele ténylegesen is egybeépült. A település még az 50-es évek elején is két egymástól jól elkülönülő részből állt: az egyik Szabolcs-falu - amit a helybeliek röviden csak „falu"-nak - és Szabolcs-bányatelep - amit a helybeliek egyszerűen csak „telep"-nek neveztek, s neveznek ma is. A két rész közül a falu a régebbi múltú, míg a telep a bányászat fejlődéseként jött létre. A bányászat A közelmúltban a Baranya Megyei Levéltár kiadásában megjelent Baranya Monográfia Sorozat első és második kötete részletesen ismerteti a táj geológiáját és természeti földrajzát. A földtörténet középkorában képződött a Mecsek-hegység legismertebb használható ásványi anyaga, hazánk egyetlen kitermelés alatt álló fekete kőszene. E gazdasági szempontból fontos ásványi kincs kitermeléséről ad átfogó történeti képet Babies András: A pécsvidéki kőszénbányászat története (Bp., 1952.) c. munkájában. Babies a szénbányászatra vonatkozó adatokat 1944-ig dolgozta föl. Munkájának egy-két kisebb részletkérdésekkel foglalkozó írásokon kívül - sajnálatosan mindmáig nincsen folytatása. Ezek a kisebb írások elsősorban a napilapokban, az üzemi kiadványokban és esetenként a Bányászati és Kohászati Lapokban látnak napvilágot. E különféle részfeldolgozások - hasonlóan Babies monográfiájához - főként történeti szempontból vizsgálják a kérdést, az etnográfiai és a folklorisztikai vonatkozások sokkal kevésbé feltártak. A bányászat ősi ágára: a kő fejtésére és kitermelésére vonatkozóan nincsenek írásos feljegyzések. Mégis valószínűsíthető, hogy a szerszámkészítéshez és az építkezéshez egyaránt nagy mennyiségben használtak követ. A mecseki bányászatra utaló első írásos emlék a pécsváradi Szt. Benedek rendi