Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - BEZERÉDY GYŐZŐ: A németbólyi Batthyány-Montenuovo kastély története

Az 1944-1947-es válságos esztendők. A kastély, a park és a műkincsek pusztulása Drámaian írta le 1945. szeptember 4-én kelt jelentésében az ismeretlen levélíró valószínűleg az uradalom egyik magasrangú tisztviselője - Montenuovo Ferdinánd herceg feleségének Solymossy Ilona bárónőnek a kastély pusztulását. (A herceget 1944. november 14-én a Gestapo elhurcolta, hazafias, németellenes magatartása miatt. Abban az időben még ismeretlen helyen tartózkodott. - B. Gy.) Részlet a jelentésből: „.. .Amint egy kicsit lecsendesedett a helyzet, december végén feleségem leutazott Bolyba körülnézni, és január első hónapjaiban én is véglegesen visszamentem. A kastélyt alaposan kifosztva találtam. Az első csoport orosz vasárnap éjjel feltörte a pincéket és minden innivalót megivott. Akkor rengeteget összezúztak, képeket beszakították, céllövészetet rendeztek, csillárokat leszakították. Amint az első csoport elment, jött utána a másik és természetesen a kastélyba mindegyik bement, kutatott, tört, de nem laktak ott állandóan, mert nem tudtak befűteni. Közben versendi, mohácsi cigányok jártak ki-be, legtöbbször orosz segédlettel. így Savanyó sem tudott semmit sem védekezni. Hiába zárták le az ajtókat, másnap újra feltörték és megint hordták ki a dolgokat. Mikor egy kis csönd volt, Szibert Károly rendet próbált teremteni, valamit, amit menteni lehetett, még megmenteni, de az utána következők megint mindent összeforgattak. Január elején, mikor először láttam a kastélyt, nagyon szomorú képet mutatott. Majdnem minden kép összeszakítva, agyonlövöldözve, egyetlen teljesen ép kép sem maradt. A bútorok fiókjai kifeszítve, ami nem ment könnyen, betörve. Egyetlen ép szék vagy pamlag nem maradt. Mindegyik huzata leszakítva, lószőr kitépve. Ablakok is majdnem mind bezúzva. Ekkor már orosz csapat nemigen vonult át, hanem akkor kezdődött a bolgárok átvonulása. Szerencsére nem laktak a kastélyban, de megint majdnem minden éjjel feltörték, és bizony mindig tűnt el egy-egy szék, vagy asztal. Január végén bolgár kórház jött a kastélyba. A bútokokat összehordtak a Hercegasszony hálószobájába és szalonjába és lelakatolták. Azok március végéig ott is maradtak, akkor azonban a két szobára is szükségük volt a bolgároknak, úgyhogy ki kellett üríteni azokat is. A bútorokat széthordták Szibert Károly hoz, a Plébánoshoz, Heil asztaloshoz és énhozzám. Mindenhol egy szobát töltöttünk meg a plafonig. Sajnos a kiürítésnek egy nap alatt kellett megtörténnie, így bizony szállítás közben is tovább rongálódtak a bútorok. Savanyó mindvégig nagyon lelkiismeretesen és becsületesen viselkedett. Seller nem várta be az oroszokat, hanem elment, úgyhogy a kastélyszemélyzetből egyedül Savanyó maradt itt, akit fel lehetett használni a munkához segítségül. A melléképületeket is elfoglalta a kórház, sőt az irodát is... Április elején a mohácsi rendőrség vezetője felkeresett és érdeklődött, hol vannak a hercegi bútorok és kincsek. A bútorokat megmutattam neki, a kincsekről pedig nem tudtam felvilágosítással szolgálni, mert nem is tudhattam, hol tartja azokat-ha vannak - a Herceg úr. Azt mondta, hogy biztonságba akarja helyezni őket és mind Mohácsra