Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

Az 1976. évi ásatások alkalmával a késő bronzkori telep északi szélénél találtunk meg egy bronz raktárleletet, amely a telepen működött bronzkovács tulajdona lehetett egykor. A 492 darabból álló lelet egy öblöshasú, durva agyagedényben volt elrejtve. A lelet nagyobbrészt bronz nyersanyagot (öntési rögöket, öntőlepényeket és beolvasztásra szánt töredékes bronztárgyakat), valamint kisebb részben értékesíthető, ép bronzeszközöket és szerszámokat tartalmazott. 2. PÉCS-MAKÁRHEGY A Nyugati Mecsek legdélebbi előhegyének tartható Makár természeti adottságainál fogva rendkívül alkalmas volt emberi letelepülésre. A 250-300 m tszf. magasságú déli fekvésű hegyoldal, szubmediterrán klímával, a régibb és a fiatalabb urnamezős kultúra idején egyaránt lakott volt. A pécsi múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött nagyszámú szórványlelet azt bizonyítja, hogy a Makáron lévő település igen jelentős volt. A régészeti szakirodalomban mint köralakú sánccal erődített magaslati telep szerepel (PATEK 1968. 62.; BÁNDI-PETRES 1979. 157.), ilyennek nyomát azonban nem találtuk a lelőhelyen végzett helyszíni szemlék alkalmával. A hegytetőn, a Jakabhegyi út környékén lehetett a későbbi i. e. X-IX. sz.-i település centruma, míg a régebbi i.e. XII-XI. sz.-i településrész a déli lejtőkön és a hegy lábánál terült el (Tiborc u. - Makáralja részen a Faludi F. utcáig). A fiatalabb, magaslati telephez tartozó temető leletei a Makáraljának nevezett részen kerültek elő. A bronzöntő műhelyre utaló régészeti leletek a hegytetőről származnak: tokosbalta agyag öntőmintája és egy kés öntőmintája homokkőből (töredékes). Két bronz kincsleletről is tudunk: az egyik „Makárhegy" lelőhelymegjelöléssel került a Magyar Nemzeti Múzeumba, a másik pedig a Makárhegy alatti részről, Rókusdomb lelőhelyről való. A régészeti leletek kivétel nélkül szórványok, nem hiteles feltárásból valók. Mégis minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a Makár lejtőjén és a Makáralján egykor volt későbronzkori telephez tartozott a két bronzlelet, amelyek egykorúak a jakabhegyi magaslati teleppel és az ott folyó bronziparral. A jakabhegyi mellett tehát a makáralji telep volt a Mecsek-vidék régibb urnamezős korú bronzművességének a másik központja. A Makárhegy tetején előkerült telep az öntőműhely-leletekkel valamivel fiatalabb, és azt követően működött, hogy a két, előbb említett központon megszűnt az élet. 3. LENGYEL A Mecsek északkeleti lejtőihez csatlakozó Hegyhát és Völgység patakvölgyekkel szabdalt dombvidékének belsejében, a régészeti irodalomban „lengyeli sánc" néven említett település maradványai találhatók, amely település a késői