Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - VONYÓ ÉVA: Az 1687. évi hadjárat baranyai vonatkozásai

centrumot és a balszárny védelmi erejét növelte meg, hanem az utóbbit arra is alkalmassá tette, hogy az ellenséget - jobb szárnyát megkerülve - mintegy 800 lépésnyire visszaszorítsa. Ugyanebben az időben (délután 3 óra körül) a törökök sikertelenül támadták a szövetségesek málháit. Közben mindkét oldalon heves ágyútüzet zúdítottak ellenségükre. Lövéseik azonban rendszerint hosszúak voltak, míg a rájuk irányított ágyúk többnyire biztosan találtak. Mindezek hatására az oszmán egységek visszahúzódtak ágyúikkal a janicsárok félig kész, a mocsár és az erdő között húzódó sáncai mögé. Lotharingiai Károly, hogy megakadályozza a védelmi rendszer megerősítését, fél 5 körül megint teljes erővel támadásra indította hadait. A szembenállók közt heves küzdelem alakult ki, melyben a császári seregek gránáttüze nagy veszteségeket okozott a muzulmánok soraiban. A törökök szívós ellenállást tanúsítottak. Ekkor a herceg a jobbszárnnyal - amennyire az erdőség és a nehéz terepviszonyok lehetővé tették - az ellenség oldalába tört, míg a balszárny a mocsár melletti völgyben indított erőteljes rohamot, s került heves küzdelembe a törökkel. A törökök csak mintegy fél óráig bírták a nagy nyomást. 5 óra körül engedni kényszerültek. Mintegy 20 ágyút hátrahagyva feladták az első sáncokat. Dünnewald tábornok a sűrű erdőn átkelve próbálta néhány ezreddel elvágni az oszmánok visszavonulási lehetőségét a Dráva felé. Bár ez a kísérlet kevés sikert hozott, a teljes frontvonalon indított általános támadás eredményesnek bizonyult. A török hadsereg rendje teljesen felbomlott, s „... végre is kénytelen volt összes sáncait, összesen hetet, a legnagyobb sietséggel és zűr-zavarban kiüríteni és gyorsan elmenekülni."

26 A csata ezzel eldőlt. A Szent Liga seregei fényes győzelmet arattak a gyűlölt és sokáig rettegett ellenség felett. Jelentőségét már a kortársak is magasra értékelték.

27 A nagyharsányi csata jelentősége Utólag értékelve az eseményeket egyet kell értenünk a kortársi véleményekkel (...) A nagyharsányi csata nemcsak vereséget jelentett a Portának, hanem hadseregének nagymértékű meggyengülését is. Nem kevésbé fontos az a tény, hogy a fejvesztve menekülő sereget napokig, hetekig tarthatott ismét harckészültségre alkalmassá tenni, szervezett rendbe állítani. Ráadásul mindez stratégiailag fontos területen történt. Nagy harsánynál az a sereg bomlott fel, illetve semmisült meg részlegesen, amely Eszéket védte. Eszék pedig hídja és vára révén - a Török birodalom belsejébe vezető utat biztosította. Az oszmán táborban keletkezett zavar mértékét jelzi, hogy Dünnewald tábornok, Erdődy horvát bán csapataival együtt nemcsak Eszéket vette birtokába egyetlen puskalövés nélkül (szeptember 29), hanem az egész Szerémséget és Szlovéniát is elfoglalta.

28 Ezzel pedig már közvetlenül Nándorfehérvár (Belgrád) alá jutottak el a Szent Liga csapatai, reális közelségbe hozva a nagy terv, a török egész Európából történő kiűzésének megvalósítását. (...)